Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

BORBÉLY SZILÁRD: Horvát István és Vörösmarty Mihály: történeti és irodalmi fikció találkozása

lekben így írt: „Jelenben géniusa [ti. Vörösmartyé] egy nagyra kiterjedendő romános epopoeián munkálkodik." És ami korábban valamely nagyobb egész részeként volt olvasható, az immár végleg töredékben marad. A kései Toldy már sokkal szigorúbb, mint az Aesthetikai levelek írója.

5

4 Az említett szövegek kapcsán ennek eredményeként a szinekdochés olvasat válik diszkurzív szabályozó erejűvé, és a magyar őstörténeti múlt nagy ívű rekonstrukciós szándéka elemeire hull szét, de az őrület inszinuációját magán viselő Vörösmarty-költészeten elmosódó nyomot hagy. Erről hallgat a Toldy által megalapított kánon. 54 Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története a legrégibb időktől a jelen korig. Rövid előadásban. Pest, 1864-1865. 242-243. 126