Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

BORBÉLY SZILÁRD: Horvát István és Vörösmarty Mihály: történeti és irodalmi fikció találkozása

diskurzusrendjének performatív nyelvi alakzatait. A korszakhatár megalkotásának utólagossága és kortárs érzékelése közötti távolság az irodalmi folyamatok értelmezése szempontjából termékeny értelmezői feszültség forrása. A korszakképzésnek - leghatározottabban és teoretikus érvénnyel Szegedy-Maszák Mihály és Rohonyi Zoltán tanulmányaiban elvégzett munkája a magyar romantika korszakküszöbeiként, határpontjaiként A Rom, illetve A Délsziget megkerülhetetlenségét erősítik meg.

8 Azonban azok a korabeli szövegek, amelyek ennek kortárs érzékeléséről informálhatnak bennünket, maguk is ellentmondásosak. A történeti tudat megjelenése nem járt együtt azoknak a nyelvi és diskurzív műveleteknek a megjelenésével, amelyek a múltra irányuló kérdéseket alávetették volna a jelen kontrolljának. A nyelvi-tudati tér és a cselekvési tér

9 elcsúszásai a „romános", „romantikus phantázia" jegyében leírhatóknak és áthidalhatóknak tűntek a kritika,"' illetve az irodalomtörténet számára. Ezek az elbeszélések különös módon a cselekvés temporalitása terén jelentkező lineáris kontinuitást a nyelvi térben nem érzékelték és nem avatták a nyelviség tapasztalatává. Azok a műfaji alakzatok (mint a ballada, románc, rege

1

1 stb.), amelyek a történeti távolság elbeszélhetőségére tesznek kísérletet, tárgyuknak, az előidőknek az értelme8 Szegedy-Maszák Mihály: Világkép és stílus. Budapest, 1981. A tanulmánykötet több írásában is érinti a kérdést: A magyar költészet főbb típusai a kései XVIII. és a korai XIX. században, Vörösmary: Késő vágy, A kozmikus tragédia romantikus látomása (Az Előszó helye Vörösmarty költészetében); illetve újabb korszakértelmező tanulmányában: uő.: A romantika: világkép, művészet, irodalom. Literatura, 1998/4, 333-346. - Rohonyi Zoltán: A posztkantiánus tapasztalati helyzet és a költői beszédnemek; Az „én" és a „magam". In: uő.: „Úgy állj meg itt, pusztán". Budapest, 1996.; uő.: Romantika-szemléletünk mai kérdéseihez. Literatura, 1998/3, 228-240. - A korszakértelmezés diskurzusa szempontjából erre vonatkozó implicit értelmezési ajánlata miatt fontos két tanulmányt megemlíteni: Mesterházi Balázs: A szétcsúszás alakzatai két 19. századi szövegben. Literatura, 1998/3, 241-263., uő.: Gondolatiság, ideológia, retorika (Vörösmarty). Literatura, 1999/1, 48-60. 9 A kosellecki fogalomhasználat korszak-értelmező alakzatként való használatára lásd: Kulcsár Szabó Ernő: Történetiség, megértés, irodalo?n. Budapest, 1995. 18-20. 10 ,,A' Hadúrt uraló 's szolgáló Szellemek, mind inkább mosolygó színt viselnek 's állhatatosan napkeleti eredetökre 's jelentésökre visszamutatnak. Első szemre azt vélnéd, hogy a' költő a' közép-évi Európának romantikájába tévedt-el. De, kérdem, mellyik földrészé az a' máguszi kosmológia? az a' bájoló tündér-világ? Nemde napkeleté; nem napkeleti e a' keresztyén vallás is, nem az é ennek egész angyal-országa is? Az a' ragyogó tündér-élet, mellyet költőnk ezen époszban elénk idéz, egyik legsajátabb érdeme közöttünk, 's poézisunk' legkényesebb produktumai közzé tartozik. [...] ...mindnyájan a' leglihegőbb phantásianak véghetetlen gyönyörű szüleményei, 's általjában napkeleti hévtől keresztűl-hatva, a' boldog Arábiának minden fűszer illatit lehellik. Kár hogy relátiójok Hadúrhoz nem elég határozott 's világos. Ide látszik tartozni a' személyesített Alom is, ki költőnk' szokott igazságával 's kellemeivel van festve. Azonban kellemes epitheton, mivel az absolutus elészócskával (articulus a

1) használtatik, 's így minden ellenkező tulajdonságot kizár, egyoldalú és helytelen." Toldy Ferencz: Aesthetikai levelek Vörösmarty Mihály' épikus munkájiról. Pesten, 1827. 65. 11 Szajbély Mihály: A rege és rokonműfajai a XIX. század elejének magyar irodalmában. Irodalomtörténet, 1999/3, 424-441. 113