Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - KERÉNYI FERENC: Mikszáth Kálmán és korának színházi élete. 150 éve született Mikszáth Kálmán

Színháznak) a reformkorban betöltött szerepe és a kiegyezés utáni második, elsősorban Tóth Ede és Csepreghy Ferenc nevével fémjelzett hullámának a három városból egyesített és népességét immár a Monarchia minden sarkából gyarapító Budapest kulturális életében betöltött, a szórakoztatás révén magyarosító hatása között. A műfaj fontosabb volt számára a személyeknél: amikor 1881-ben a népszínmű megfelelő játszása ismét napirendre került az űj, Rákosi Jenőt felváltó igazgató, Evva Lajos alatt, Mikszáth a legnagyobb írótehetségeit (Szigligetit, Tóth Edét, Csepreghit) elvesztett népszínmű érdekében megpendítette azt, amit 1878-ban még ellenzett, a méltó színvonal érdekében a nemzeti színjátéktípust vegye vissza a Nemzeti Színház!

7 Az író alapvető élményrétegét jelentő népéleti témaválasztás mellett a költői és a színi hatás egységének elve vonzhatta Mikszáthot a népszínműhöz. Maga az elv egyébként szintén reformkori, sőt, a színjátéktípusnál is régebbi. Vörösmarty Mihály fogalmazta meg még 1837-ben, Elméleti töredékek című tanulmányában, a magyar romantika dramaturgiai alapvetésében, a Nemzeti Színház a magyar romantika dramaturgiai alapvetésében, a Nemzeti Színház megnyitására várva. Mikszáth vonatkozó véleménye az évek során jottányit sem változott. 1877-ben a Budapesti Napilapban egy rosszul sikerült népszínmű kapcsán fogalmazta meg a műfaj politikai követelményét: „a népies élet ama báját (...) költőileg visszatükrözi hivatása a népszínmű-írásnak..." Csepreghy Ferencet így búcsúztatta a Szegedi Naplóban: „Nem színpadi mesterember, hanem poéta volt." 1881-ben szomorúan konstatálta a népszínmű visszavonhatatlan hanyatlását, pedig az „sajátszerű élet a költészet köntösében..."

8 Egyetlen ismert színpadi kísérletében maga is a népszínmű felé fordult: Szüreten című 52 soros, rímes jambusokban írt mutatványát a Magyar Néplap melléklete, a Mulattató közölte 1874. május 22-én. (Betűhív szövegét a Függelékben közöljük.) Mikszáth Kálmánné úgy emlékezett, hogy a darabírásra földije, a Zmeskállból Zádor Dezsővé lett színész, az István téri Színház tagja beszélte rá az anyagi nehézségekkel küszködő írót. A darab elkészült, és a Budai Színkörben állítólag próbálták is, ám színre nem került. Mikszáthné említette a Szüreten című mutatványt is, ám az nem derül ki soraiból, azonos-e a két szöveg. (Ez előbbi látszik valószínűnek.)

9 A töredék visszaigazolja a Mikszáthpublicisztikából elvont megállapításokat: költői szöveg, amelyben egy Gyurka nevezetű öreg paraszt magyarázza a falu kupaktanácsának az alkotmány mibenlétét, alkalmasint még 1848-as tapasztalatai birtokában, és abban a stílusban, amellyel a hazai irodalomban először szintén a forradalom és a szabadságharc tollforgatói igyekeztek megmagyarázninépszerűsíteni a forradalom törvényeit, intézményeit, és amelyet a Mikszáthot (is) foglalkoztató dualizmus-kori néplapok próbáltak meg folytatni. Mint ahogyan a Szüretentöredék 51. sora („Király, hon és nép legyen egy darab") némileg korszerűsítve őrizgette annak a reformkori érdekegyesítésnek népfogalmát, amely erkölcsi alapon, a polgárosodás programja szerint akart nemzetet alkotni, túllépve a társadalmi osztályhatárokon és korlátokon. A költői és a színi hatás egységének elve segítette Mikszáthot a kortárs drámairodalomban való eligazodásban. (Személyes, baráti kapcsolat Tóth Edéhez és Csiky Gergelyhez fűzte közülük.) Csikyre már újromantikus korszakában felfigyelt; Az ellenállhatatlan szegedi bemutatójáról írt kritikája szerint a verses drámából „klasszikus légkör tiszta, ne-