Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - F. DÓZSA KATALIN: A kulisszáktól a stilizált színpadig. Még egyszer a Tragédia 1883-1915 közötti díszletterveiről

F. DÓZSA KATALIN A kulisszáktól a stilizált színpadig Még egyszer a Tragédia 1883-1915 közötti díszletterveiről 1 Madách Imre müvében a drámai költemény műfaji megjelölést alkalmazta, valószínűleg éppen azért, mert nem kívánta alkotását a korszak színházi előírásaival megkötni. A hely­idő-cselekmény klasszicista hármas egysége Madách számára elfogadhatatlan volt, hiszen éppen a darab lényegét, a helyszínek és időpontok filmszerű váltását tette volna lehetet­lenné. Ezért jelentett komoly feladatot Paulay számára a színpadravitel, és ezért dolgozta át a művet, amit részletesen indokolt is egy külön tanulmányban. 2 Paulay elhatározása nagyon bátor volt, de mind a színpadra állítás igénye, mind az ellene szóló érvek nem érthetőek számunkra a korszak színpadi technikájának illetve vál­tozásainak ismerete nélkül. XIX. SZÁZADI KULISSZASZÍNPAD „A régi színpad régi a szó szoros értelmében. Ma sem egyéb, mint egy nagy teremnek egy elrekesztett és kissé felemelt része, melyben egymástól bizonyos távolságokban kapu alakú, befestett vásznakat (íveket) akasztanak fel avégből, hogy az oldalfalakat eltakarják, leghátul pedig egy telefestett, nagy függönyt, (prospektus/ mely az íveknek háttérül szol­gál. Minden ív között van egy hosszú csatorna ellátva világítótestekkel, ezeket nevezzük világító szuffitáknak. A kép, amit a közönség lát, a végeredmény ugyanaz,, mint XIV. Lajos korában volt: vászonkapuk sorozata, melyre majd fák, majd levegő, majd barlang van festve. Tulajdon­képpen nem lehet csodálkozni rajta, hogy ez a mai napig igy van, mert hiszen mindig így volt, és mindenki már szokásból tudja, hogy azon a festett vászonív alatt erdőt, eget, vagy barlangot kell érteni A mostani színháznál, főképp ha tájat kell ábrázolni, igen nehéz artisztikus, egyszerű képet csinálni, mert valami úton módon el kell takarni a színpadot határoló falakat. Ezt csak ívekkel, kulisszákkal érhetjük el: tehát minden dolgot egy nyugtalanító hatású lomb­sátorba kell komponálni, akár erdőt, akár szabad vidéket, csatateret vagy várost kell ábrá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom