Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - TÓTH ÉVA: Éva és Ádám

harmonikus társaskapcsolatból származik, hanem a fasiszta eugenetikát előlegező megfontolásokból. Az eszkimó színben már maga a férj ajánlja fel nejét az idegeneknek, ami még az egyiptomi színben sem történhetett volna meg, ott a fáraó elragadhatja a rabszolgától a feleségét, de nem a rabszolga ajánlja fel önként. Térjünk vissza most a mennyiségi elvhez. A paradicsomban az Ádám és Éva által elmondott sorok száma még majdnem egyenlő: 41,5:39 Ádám javára. A paradicsomon kívül ez az arány már 91,5:19,5, tehát több mint négy és félszeres, és az utolsó színben 63:13, tehát majdnem ötszörös. A Prága I-ben, Egyiptomban és Rómában ez az arány valamivel több mint kétszeres (95:46, 102,5:44,5, 57,5:24), Londonban több mint háromszoros (119,5:37,5), Bizáncban több mint négy és félszeres (176:39), Párizsban nagyjából hatszoros (161:17+9,5), a Falanszterben több mint nyolcszoros (123,5:14,5), a Prága II-ben majdnem kilencszeres (128:14,5), az eszkimó színben Ádámnak 68 sor jut, Évának mindössze egy, az űrjelenetben pedig Éva nem szerepel (Ádám szövege 73 sort tesz ki). Az egyetlen szín, ahol Éva túlbeszéli Ádámot, igaz, hogy nagyrészt távollétében, az athéni. Azért ez a szupremácia még nem veszélyes. Éva 89 sora körülbelül egyharmadával tesz túl Ádám 62 során. Ha Ádám 1362 sorához hozzávesszük Lucifer 1049 sorát, akkor Éva szövege^ már csak egyhatoda a férfi-princípium két megtestesítőjének. De lássuk a többit is. Az Úr csak az I., a II. és a XV. színben szólal meg, összesen 79,5 sor teljedelemben. (Zárójelben jegyzem meg, hogy Lucifer is, Ádám is tizennégy színben szólal meg: Ádám nem szerepel az elsőben, Lucifer pedig néma bakó a párizsi színben. Évának eggyel kevesebb: tizenhárom szírt jut, ami ráadásul szerencsétlen szám.) A Föld Szelleme háromszor jelenik meg: a paradicsomon kívül, a falanszterben és az űrben. Többekkel együtt én is hajlanék arra, hogy a női princípium körébe utaljam a Föld Szellemét, annál is inkább, mert akkor helyrebillenne Éva hiánya az űrjelenetben, s különben is, Ádám az anyaföldtől akar és nem bír elszakadni, nem pedig az apaföldtől. Csak az a bökkenő, hogy Lucifer expressis verbis szép szelíd fiúnak nevezi a Föld Szellemét a második színben. Az is kérdés, hogy a Föld Szellemének reinkarnációi vagy csak kísérői a nimfák a III., valamint a kháriszokkal együtt az athéni színben, majd a nemtők, boszorkányok a bizánciban. Mindenesetre ezek mind nőneműek, az angyalok pedig - legalábbis a névvel szereplő főangyalok - Gábor, Mihály és Rafael - férfiak. Az első előadások óta evidens, hogy a legizgalmasabb szerep a Tragédiában a Luciferé. Sajnos, sokszor vele kell egyetértenünk, nem a naiv és lelkes Ádámmal, akinél még Éva is - horribile -dictu - okosabb nemegyszer, nemhiába őt aposztrofálja Lucifer az első bölcselőként, nem Ádámot. Ádámot, Ádám színeváltozásait leginkább az Ilók és Mihók-effektussal lehetne leírni, Ebben az Illyés Gyula által átdolgozott magyar népmesében az együgyű szolgalegény, Mihók mindig eggyel később kapcsol, mint kellene. Amikor szolgálatáért kisborjút kap, azt a nyakában viszi haza. Az anyja azt mondja, ejnye, te Mihók, ezt kötőféken kellett volna vezetni. Mihók megtanulja a leckét, és amikor legközelebb szolgálata fejében a gazda nekiadja a lányát, akkor Ilókot vezeti kötőféken haza. Ezt teszi Ádám is. Mint fáraó belátja, hogy az egyén korlátlan hatalma nem megoldás, így a következő színben a közjóé/t, a polisz szabadságáért küzd, Amikor a hálátlan csőcselék halálra ítéli, arra biztatja Évát, hogy tagadja meg az erényt, és ne neveljen gyer-