Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - TÓTH ÉVA: Éva és Ádám

egyenrangú, egymást kiegészítő, egymásra utalt, egymást föltételező tényező: a férfi és a nő." Az ember tragédiája tehát az emberpár tragédiája, de vajon tényleg „egyenrangú tényezőbe Éva Ádám mellett? Ha az általa elmondott szöveg terjedelmét vesszük figyelembe, akkor semmiképpen. A Tragédia 4140 sorából neki 408 és fél sor jut, hajói számoltam, míg Ádámnak 1362, tehát több mint háromszor annyi, s Lucifernek is két és félszer annyi: 1049 sor. Később azt is megvizsgáljuk, hogy mi a színenkénti arány. Nem lesz érdektelen, de nézzük meg először Adám színeváltozásait. Tudjuk, hogy Ádám egyre ^öregebben reinkarnálódik a történeti színekben. Az egyiptomi szín utasítása szerint „Ádám mint Fáraó, fiatalon, trónon ülve" jelenik meg, az athéni színben ugyan nincs utasítás, de a győztes hadvezér és ifjú apa nyilván a férfikor nyarában van, mint Petőfi néhány hónappal Segesvár előtt, a római szín kéjence talán valamivel korosabb, de még Tankrédot is „erődús férfikorban" látjuk. Kepler 30 éves korától 41 éves koráig volt II. Rudolf udvari matematikusa, Danton 35 éves volt, amikor lefejezték, a londoni színben „Ádám mint élemedett férfiú" tűnik fel, a falanszterben nincs megadva a kora, de az ürjelenetben „mint öreg" repül Luciferrel, az eszkimó színben pedig „mint egészen megtört aggastyán bot mellett jő lefelé a hegyekről." Az a gondolat, hogy az egyedi fejlődés megismétli a törzsfejlődést, aránylag későn merült fel a biológiában. Az viszont, hogy az emberiség történelme az emberi életkorral állítható párhuzamba, már jóval korábbi gondolat. Széchenyi 1824. május 22-i naplóbejegyzése így aktualizálja ezt a toposzt: „A nemzetekben, ha szabad őket az emberekhez, hasonlítanunk, négy életkort látunk. A gyermekkorban és az ifjúkorban bontakoznak ki a legszebb, legnemesebb tulajdonságok úgy, ahogy a Római birodalom és Görögország történelme vési emlékezetünkbe - úgy, ahogyan Amerikában Washington, Franklin, Bolivar, Iturbide, St. Martin etc. szólnak tételem igaza mellett. Oroszországban Ostermann és Rosztopcsin a bizonyíték. Az emberiség érett korában van Franciaország, Anglia. Itt ama nemes lelkesedést minden nagy, nemes és önzetlen dologért immár nem láthatja az ember - azt a szép rajongást mindenki jólétéért - gőgtől, hírvágytól, becsvágytól zavartalanul - többé nem találjuk. A napi érdek és minden cselekvés fő mozgatója: valóságok, nyereség, előny, hatalom. Aggastyán korban vannak viszont ama népek, melyeknek ereiben a vér bágyadtan kering, s ahol az emberek azzal hencegnek, hogy csak magukkal törődnek, és az általános jólétre semmi gondjuk." ' Ádám életkora, mint láttuk, párhuzamos az emberiség életkorával, azaz az emberi nem elöregedésével. Igen ám, csakhogy Éva nem öregszik. Éva életkora nem párhuzamos Ádáméval, legfeljebb oszcillál. Az egyiptomi színben a rabszolganő nyilvánvalóan fiatal, másként nem emelné maga mellé szépsége okán a fáraó. Az athéni színben Éva hitves, kisgyermek anyja és ez a fiúgyerek maga nevezi anyját szépnek. A római színben Éva kéjhölgy, a bizánciban zárdaszüz, tehát mindkét színben nyilvánvalóan fiatal. A két prágai színben mint Keplerné, feltehetőleg érettebb, de még mindig kívánatos hölgy, másként nem csábítaná el az udva-