Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)
ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - F. DÓZSA KATALIN: A kulisszáktól a stilizált színpadig. Még egyszer a Tragédia 1883-1915 közötti díszletterveiről
KÜRTHY GYÖRGY STILIZÁLT SZÍNPADKÉPEI 1908-ban a kulissza már teljesen idejétmúlt volt. A századfordulón nem csupán tech-nikai megoldásaival újult meg a színház, valódi dobozzá válva, de lezajlott egy olyan forradalom, amely az egész XX. századi színpadot meghatározta. Gordon Craigtől Reinhardtig és Baksztig jó néhány művész eredményeit fel lehetne sorolni, de az I. világháborút megelőzően már hazánkban is nagyon izgalmas, a darabok lényegének kifejezésére törekvő színpadképek születtek. Hevesi maga is többször kísérletezett egészen egyszerű, jelzésszerű színpadi megoldásokkal. Az ember tragédiája szinte kínálkozott a stilizált színpad számára. 1912-1915 között egy Münchenben építészeti tanulmányokat folytatott, tehetséges fiatal színész, Kürthy György 42 elkészítette önmagának a Tragédia díszletterveit. Bár ezek sohasem valósultak meg, Kürthy többször publikálta, így a színházi közvélemény és a képzőművészeti világ ismerte őket. Először a Művészetben jelent meg 1915-ben 43 , Kürthy magyarázatával. „Ez az abszolúte elvont, tehát stilizált (nem is a színpad számára készült) »dramai költemeny« abszolút stilizált keretet kíván meg. (...) Valami nagyvonalúságot, emberfeletti monumentalitást igyekeztem belevinni az összes képbe. Egy hegy, óriás pálmafák, hatalmas lépcsőzetek. égig nyúló várfal: (...) amelyek mellett és alatt az ember, mint elbizakodott parány, mint a természet lelkes, gőgös, büszke és silány koronája, amely uralkodik világrészeken, hogy egy pillanat múlva egy legyecske halálra csípje" Gordon Craiget követte, nagy léptékű, összefogott építészeti terekkel, elvont formákkal. Körfüggönyt akart alkalmazni, amelyet különböző színekkel kívánt megvilágítani. Tervein a színek önálló tényezőkké válnak, expresszív felhasználásuk Djagilevék hatását mutatja. Athén kék-fehér. Egyiptom sárga és rózsaszín, Róma vörös, a falanszter szürke. Hasonló megoldást alkalmaz majd 1923-ban Oláh Gusztáv is. Kürthyt - mivel nem a színpadi megvalósítás reményével készültek tervei, nem kötötték reális problémák. Dehát építész volt, aktív díszlet-, és jelmeztervező, több helyen is utalt szcenikai kérdésekre, feltételezhető, hogy megbirkózott volna a problémákkal. Ám ezek a tervek soha sem valósultak meg, ezért sajátos átmenetet képeznek az illusztráció és a színpadterv között. Hatásuk azért jelentős volt, mert megmutatták a továbblépés egyik lehetőségét. A vázolt időszak bemutatóin az. alkotók végigpróbálták a Tragédia színpadra állításának különböző megoldásait, s ha a kulissza ki is ment a divatból, a továbbiakban mégiscsak a stilizált és a plasztikus, technikai trükköket alkalmazó színpad birkózott a darab színre vitelénél, olyan óriások munkáinál is, mint Oláh Gusztáv és Hevesi Sándor. JEGYZETEK 1. A díszletekkel már részletesen foglalkoztam 1983-ban, összehasonlítva az egyes jelenetek megoldásait a rendelkezésünké álló leírások és képanyag alapján. Bizonyos megállapításukat, adatokat, idézeteket, sőt saját megfogalmazásaimat is átvettem ebből a cikkből, mert különben érthetetlenek lennének azok a