Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

FORRÁSKUTATÁS - FORRÁSKÖZLÉS - OBERNAUER GRÉTA: Betlehemes játék Zetevárról, 1899-ből

A második játékfajta a szobajáték, amely különböző típusokat foglal magába. Ide számítjuk azokat a játékokat, amelyek több jelenetből állnak. A főjelenet itt általában az imádás, akár a pásztoroké, akár a háromkirályé, vagy akár mindkettőé ugyanabban a játékban. Nagyjáték a karácsony színdarabbal való ünneplése, amilyen a húsvéti ünnepkörben a passió-játék. Talán negyedik csoportként elkülöníthetjük a karácsonyi bábjátékot. Kilián István szerint „a betlehemes játék története szerves kapcsolatban áll nemcsak az egyházi ősi és teljesen egységesnek sohasem tartható liturgiával, hanem a folklórral és az iskolával is."

3 A folklórral való kapcsolata nyilvánvaló, hiszen a pásztorjátékban szereplő tréfás költögetés és az öreg alakja, beszéltetése népi elemek jelenlétére utal. 1997 márciusában bukkantam erre a kéziratos betlehemes játékra, amely a Székelyudvarhelyen élő Bálint-család tulajdona. Bálint Miklós építészmérnök bocsájtotta rendelkezésemre feldolgozás végett, 0 mesélte el, hogy a dédnagyapja kéziratos hagyatékából származik, de a szerzőről, illetve az előadás meglétéről semmit nem lehet tudni, A feldolgozást az is nehezíti, hogy egy nagyon megrongált állapotú füzetben volt, melynek lapjai szétestek és nincsenek megszámozva. Én tartalom szerint igyekeztem rekonstruálni, így az összeállítás az általam feltételezett sorrendet követi. Ennek ellenére úgy érzem, hogy ez a 15 oldalas betlehemes játék érdekes szerkezeti elemeket tartalmaz, ezért érdemes megvizsgálni. A lapok mérete 18x10 cm, de némely szakadozott és a szélek is hiányosak helyenként. Címlap nincs, így semmit nem tudunk a szerzőről, a címről, valamint az előadók nevéről. Az utolsó oldal megjegyzésként annyit tartalmaz, hogy „Bálint Simon Öregé tulajdona 1899 December", de ez csak a másolat idejét jelöli. A szöveg írása folyamatos, a szerző vagy másoló helyenként igyekszik verstani szabályoknak megfelelni, azaz olykor önálló sorokra tördeli a szöveget, de az sem következetes. Ennek okát a papírszűkével magyarázhatjuk. Igyekeztem a sorokat szótagszám illetve rímek alapján tagolni, de a versszakok hoszszúsága nem egyforma. Nem következetes az -s, -t, -d betűk külalakja, valamint a helyesírás (kis- és nagybetűk használata, ékezetek és „j" valamint „ly" alkalmazása). A karakterjegyek alapján állítható azonban, hogy egy kéz másolta. A következetlenségre nehéz emiatt magyarázatot találni. A szereplők neve mindig nagy kezdőbetűs, a lap bal oldalán vagy a versszak első sora fölött aláhúzással emelkedik ki a szövegből. A szerzői utasításokat a másoló aláhúzással választja el a szereplők szövegétől, de sorközzel soha. Emiatt kissé beleolvadnak a darabba. Ezek az utasítások csak a szereplők játék közbeni tennivalóira vonatkoznak, díszletre vagy jelmezre nem utalnak. Dalbetétet is feltételezhetünk egy-egy versszak utolsó sorának ...etc (és így tovább) zárása miatt. Dallamközlés nincs, de mivel csak egy sor által idézi fel az éneket, feltéte-