Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - SZÉKELY GYÖRGY: A Tragédia ősbemutatójának problémái

Az írásos instrukciók pedig így szóltak: 1. „Előjáték. A mennyben. Angyalok serege térden. A három főangyal középen. Lucifer balra elöl. Hátul felülről dicsfény..." 2. A grafikus alaprajz szöveges feloldása: „a. régi napfüggöny, istenszemmel, körülötte kis szárnyas angyalfejek c. fő angyalok Lucifer a földgolyón - sülyedőn Mefisto felhő ívek, hátul egy új ív közbe 3 fátyol függöny. 1. Kék 2. Rózsaszín 3. fehér legelöl sűrű felhő (új)." A látvány hatása a korabeli kritika szerint, lenyűgöző volt. így például a Nemzetben ez jelent meg: „(...) már az első kép is meglepett mindenkit; pompás volt: az ég az angyalok véghetetlen seregével és az Istent ábrázoló glóriával a legmagasabb ponton, melyhez az aranyos fényben úszó felhők mintegy központban irányulnak együvé. Tisztán, mint látványt véve, ez volt az egész este legszebb képe."

5 A mi szempontunkból véve jellemző volt az első kép végének a Madáchétól eltérő befejezése is. A költemény szövegében Lucifer utolsó szavait (Világodat meg fogja dönteni...) ez az instrukció követi: „(Indul.)" - Paulay megoldása sokkal látványosabb, teátrálisabb: az Angyalok karának kétsoros záró mondata kétszer hangzott el. Először Gábor főangyal szólaltatta meg, azután refrénszerűen a Kar, majd, - a rendezőpéldány szerint: Lucifer (elsüllyed) a szín dörgés közt elsötétül felhők ereszkednek le... Az ördögi jelleg szcenikai hangsúlyozása tagadhatatlan. Volt azonban ennek a szétválasztásnak - természetesen magának az alapfelfogásnak - más következménye is. Itt volt mindjárt a szereposztás. Ha ugyanis, mint azt Paulay elhatározta, nem azonos kategóriába tartozik a négy főangyal, akkor ennek a döntésnek a szereposztásban is érvényesülnie kellett. Aminthogy ez meg is történt, meglehetősen furcsa módon. Az a bibliaolvasó ember, aki Madách szövegében Gábor. Mihály és Rafael nevével találkozott, úgy tudta, hogy Gábor az isteni hírnök, az Utolsó ítélet harsonása, a Paradicsom ura; Mihály Izrael őrzője, a Sátán legyőzője, attribútuma a kard; Rafael a megmentő, a gyógyító arkangyal. Azaz mindegyiküknek katalom van a kezében. Színpadi megjelenésük azonban ezúttal aligha sugározta ezt a hatalmat, ezt az erőt, az isteni végrehajtó hatalmat. Ehelyett a néző három ifjú leánykát láthatott. Adorján Berta (Gábor) ekkor 19 éves végzős akadémiai növendék volt; Fáy Szeréna (Mihály), három éve végzett 18 éves leány; Csillag Teréz (Rafael) volt a legidősebb a maga 21 évével. Színpadi jelenlétükkel valószínűleg beleolvadtak abba tablóba, amely a rendezőpéldány tanúsága szerint jobbról-balról három-három angyalból állott: „...14-15 éves leányok, trombitával, hárfával.,.", a festett háttér két oldalán pedig