Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - SZÉKELY GYÖRGY: A Tragédia ősbemutatójának problémái

Az asztalosműhely feljegyzéseiből tudjuk, hogy a tizenegyedik színhez, „szakaszhoz", „3 bazár ház" (!) és „2 Londoni kocsi" készült. A képkezdő rendezői instrukció így szólt: „London. Piacz a Tower és a Temze közt, vásár. Tarka sokaság hullámzik, zajong. Adám mint élemedett férfiú Luciferrel. Estve felé." Ezt Paulay még így egészítette ki: „...az e felvonásban játszó személyzet tarka vegyületben jár-kel az utczán balról-jobbra, jobbról balra. Ácsorog a boltok, a kocsma - az árkádok előtt." A rendezőpéldány alapján feltárt részletek módot adnak, ha nem is tanulságok, de bizonyos következtetések levonására. Először: nem lehetnek hiteles ismereteink elmúlt idők színi alkotásairól, ha nem nyúlunk vissza a rendelkezésre álló, illetve még felkutatható tényekhez. Másodszor: nyilvánvaló, hogy más a drámaszöveg (mint irodalmi alkotás) és más a darabok előadásán elhangzó szöveg. Elvileg és gyakorlatilag, mondjuk: ontológiáikig. Harmadszor: éppen ezért, színháztörténeti szempontból halaszthatatlan volna néhány jelentős magyar dráma bemutatóinak a sajátos anyagon feltárt „kritikai kiadása". Végül: bár Paulay Ede úgy kezdett munkájához, hogy. mint írta: „Lelkiismeretes gonddal igyekeztem azon, hogy az előadás megközelítse a nagy mű értékét", és bár ebbeli törekvése száz meg száz előadáson keresztül nyert igazolást, mégis tudomásul kell vennünk, hogy nem tudta megtagadni magában a gyakorlati színpadi embert, a pragmatikus rendezőt. Áttekinthető, egyetlen estére korlátozott, az írói-költői gondolat fő ívét sugárzó előadást kellett létrehoznia, iszonyú szövegi áldozatok árán is. Mentsük fel őt, még akkor is, ha a mű első előadása és a későbbi változatok is inkább mintegy a dráma mellett váltak a hazai és később a nemzetközi színházkultúra emlékezetes értékeivé. Fényhozó? - Ördög? - Pokol fejedelme

7 Lucifert illenék egyszer közelebbről szemügyre venni. Nem irodalmi elemzésre vállalkozunk. Azt a mű keletkezése óta többen is elvégezték; a legrészletesebben talán Voinovich Géza.

1 Most azt a jelentős pillanatot emeljük ki. amikor a „drámai költemény" egyik főszereplője a színpadra lépett. A rendelkezésre álló adatok azt sugallják, hogy Az, ember tragédiája első színpadi megvalósítása során, az ősbemutatón. 1883. szeptember 21-ikén este más Lucifert láttak a nézők, mint amilyent Madách Imre, illetve a mű olvasója elképzelt. Ez a másság elsősorban az első színre vonatkozik. De döntő lett az egész alak hangvételét illetően és évtizedekre befolyásolta a Lucifer-szerep felfogását, megjelenítését. Paulay Ede és a Nemzeti Színház számára a feladat természetesen nem volt könnyen megoldható, mert éppen ez az első kép azt a bonyolult esztétikai-szcenikai problémát is jelentette, hogy a mennyországot hogyan lehet a XIX. sz. végén a színpadon megjeleníteni? Olyan kulturális környezetben, amely már ismerte az akkor legkorszerűbbnek tekintett meiningenizmus igényeit, eredményeit. Merrefelé induljanak el? Lépjenek vissza a XV-XVI. század misztériumszínpadaihoz? Az iskolai színjátékok hagyományához? Vagy