Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Évfordulók - Cenner Mihály: Kelemen László és az első magyar színtársulat emlékei

Rehák Józsefné Moór Anna, az első magyar színésznő 1842-ben hunyt el a Budához közeli Pilisvörösváron. Hagyatékából családja néhány emléket a Nemzeti Színháznak ajándékozott, s a színházon keresztül jutott a Színháztörténeti Múzeum gyűjteményébe. Ezek: egy empire stílusban festett selyem legyező, egy magyaros stílusú vállfűző, és volt egy ezüst szállal hímzett vállkendő is, amely a Színháztörténeti Múzeum első kiállításán még látható volt, de azután nyoma veszett. A Kelemen társulat kelléktárából származik az a három paszomány-csillag, amelyeket a színészek, szerepük szerint kitüntetésként dolmányukon viseltek. Hitelesítésük a csillagok hátoldalán olvasható. Több tárgyi emlék a társulattól nem maradt ránk. Amiről talán először kellett volna szólni, az Kelemen László születési, illetve keresztelési anyakönyvi bejegyzése. Közel kétszáz éven át nem tudták Kelemen László születésének sem helyét, sem pontos idejét. Elhunytakor családja is csak hozzávetőlegesen tudta megmondani életkorát, vagyis születése évét. Általában Pestet és 1760-at tartották születése helyének és idejének. Apja ugyanis akkor kántor volt a pesti ferenceseknél, életkorát pedig elvégzett tanulmányai és datálható színházalapításához igazították. Mindössze negyven éve ismerjük a pontos adatokat. Joós Ferenc, Kecskemét helytörténetének és színháztörténetének kutatója a főplébánián kereszteltek anyakönyvének harmadik kötetében lelt rá, mely szerint 1762. július 26-án keresztelték meg. Valószínű, hogy ez egyúttal születésének is napja, mert apja kántor volt a kecskeméti főplébánián, és akkor szokás volt - különösen egyházi szolgálatban lévőknél -, hogy a gyermeket már születése napján megkeresztelték. Szakmai körökben szenzációt jelentett Joós Ferenc felfedezése, mert Kelemen születési helyét és idejét már a múlt század nyolcvanas éveitől keresték. Csanádpalotai sírját is csak hosszas kutatás után találták meg. A sír besüppedt, a korhadt fakereszten alig volt olvasható Kelemen László neve. A család szétszéledt, a sírt sokáig senki sem gondozta, míg Kelemen egy kántor utóda rendbe nem hozta. Eddig Kelemen László és az első színtársulat közvetlen emlékeiről szóltunk, ezután a róluk tartott megemlékezésekről, szobrokról, emléktáblákról, elnevezésekről szeretnénk beszámolni. Dr. Diósszilágyi Sámuel, Makó város egykori kórházi főorvosa Hollósy Kornélia, az európai hírű operaénekesnő pályájáról és életéről könyvet írt, amit a makói József Attila Múzeum adott ki; ebből idézünk egy részletet: „Az Országos Színészegyesület elhatározta, hogy Kelemen Lászlónak, az első magyar színigazgatónak a Makó melletti Csanádpalotán lévő sírjára síremléket állít, a község főterén pedig emlékoszlopot emeltet." „A megvalósításra 1888 szeptemberében került sor, országos ünnepség keretében, amely szeptember 7-én Aradon kezdődött. A színházban díszelőadást tartottak, a helyi társulat, valamint budapesti művészek közreműködésével. A fővárosi művészküldöttség tagjai voltak: Márkus Emília, a Nemzeti Színház tagja, Pálmay Ilka, a Népszínház művésznője, Szilágyi Arabella operaénekesnő, Feleky Miklós, az Országos Színészegyesület elnöke és Náday Ferenc, a Nemzeti Színház tagja, Ecsedi Kovács Gyula a Kolozsvári Nemzeti Színház rendező-színésze, valamint Halmai Imre, a szatmári színház igazgatója. Az ünnepség másnap Csanádpalotán folytatódott, ahol Kelemen László kántortanítóként működött. Aradról különvonaton jöttek át a budapesti és más vidékről meghívott vendégek, köztük Barna Izsó, a Népszínház karnagya, Lányi Géza zeneszerző és cimbalomművész, Palágyi Lajos költő és a Kelemen-család leszármazottai, életben lévő leánya Veronika