Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Évfordulók - Cenner Mihály: Kelemen László és az első magyar színtársulat emlékei

tatja az ezekben az években előadott eredeti magyar és magyarra fordított darabokat, és az első és második kötetben leírja a magyar színjátszás történetét a kezdetektől saját koráig. Az első kötet 1792-ben jelent meg, a második, harmadik és negyedik pedig 1793-ban, tehát Endrődy kortárs szerző volt. A negyedik kötetében, a könyvet záró utolsó - üresen hagyott - lapon van Kelemen László egyetlen fennmaradt arcképe, amely datálatlan és szignálatlan ceruzarajz. Hiteles portré maradt Rehákné Moór Annáról, az első magyar színésznőről. Donát János olajfestésű mellképe, 1814-ből való. Az eredeti jelenleg is a Rehák-család tulajdonában van, művészi másolata a Színháztörténeti Múzeumban található. Sehy Ferencről, a társulat híres-hírhedt színészéről is ismerünk arcképet. Sehy befurakodott a Martinovics-mozgalomba, de annak árulója lett. Arcképe felkerült az összeesküvőkről készült, úgynevezett Martinovics-fa legfelső levelére is. Sehyt egy évre ítélték, de azt is elengedték, hiszen besúgó volt. A Martinovics-fa ábrázolás több példányban készült, volt, ahol csak a neveket tüntették föl, de a Budapesti Történeti Múzeumban őrzött példányon az arcképek is láthatók. Láng Ádám Jánosról, a Kelemen-társulat utolsó, életben maradt tagjáról Benedek Lajos, a kitűnően rajzoló színész készített ceruzaportrét, valószínűleg - a család elbeszélő leírása alapján - az 1890. évi Országos Színészeti Kiállítás céljára. A portré hollétéről, sőt egyáltalán - meglétéről azonban nincs tudomásunk. Adatainkat az 1890. évi Országos Színészeti Kiállítás katalógusából vettük. Láng Ádám Jánosnak tiszteletére Emlékkönyv is készült. Idézzük annak hosszú címét: Emlékkönyv az első magyar színház 1792. május 5-ikén tőrtént megnyitásának és az akkor először színpadra lépett Láng Adám János aggszínésznek, most a Nemzeti Színház tagjának 1842. május 5-ikén a nemzeti színpadon tartott félszázados ünnepére. Láng Ádám János nemcsak attól számítja a magyar színészet megindulását, amikor ő húszévesen először színpadra lépett, hanem a folyamatos előadásoktól. Tudjuk, hogy az 1790. október 25-én a Várszínházban, majd 27-én a pesti Rondellában megtartott két Igazházielőadás után másfél évig szüneteltek a fellépések, elsősorban a német bérlők akadékoskodásai miatt, majd 1792. május 5-én a hajóhíd budai hídfőjénél lévő Reischl-féle nyári deszkaszínházban folytathatták Kelemenek szerepléseiket. Színháztörténetünk természetesen az 1790. október 25-ét tekinti a kezdetnek. Kelemen László állítólagos naplójáról és feljegyzéseiről nem kívánunk bővebben szólni, eredetük homályos és bizonytalan. Bár a feljegyzéseket Bayer József, színház- és drámatörténész, az Első Magyar Játszó Színitársulat működésének és műsorának legalaposabb ismerője és közlője maga is ismerte, arról tanulmányt írt, de a feljegyzéseket nem közölte. Az állítólagos napló vagy a feljegyzések kézirata nem ismeretes, azokat Bayer József hagyatékában is kerestük (örököse Haltenberger Mihályné a kéziratokat az Országos Széchényi Könyvtárnak, a könyveket pedig a Pécsi Egyetemi Könyvtárnak ajándékozta. Megkerestük Haltenberger Mihály egyetemi professzort abban a reményben, hogy ezek a kéziratok talán az örökösök birtokában maradtak, de a professzor - bár tudott a feljegyzések kéziratáról, azokat ő sem látta. Korábbi hírlapi közlések alapján dr. Staud Géza a Színháztörténeti Könyvtár sorozatában megjelentette Kelemen László naplójának és feljegyzéseinek a korábbi közlések alapján ismert szövegét. Kelemen Lászlótól származó tárgyi emléket jelenleg nem ismerünk. Tudomásunk szerint Csanádpalotán szándékoznak egy Kelemen László emlékszobát berendezni, de feltehetően csak Kelemen korabeli emlékeivel, esetleg ottani kántori működésének némely egyházi emlékével.