Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)
Színháztörténet - Kerényi Ferenc: Az első magyar színháztörténész: Endrődy János
Természetesen az egykori előfizetők elsősorban a négy kötet 14 drámaszövegéért vásárolták meg Endrődy könyvét. A fordítókkal való kapcsolatában, a szövegek válogatásában ugyanaz az igényesség, tolerancia és széles látókör jellemezte a szerkesztőt, mint a történész-tanulmányírót. 23 E téren három szempont vezette: az első játékdarabok dokumentálása (az Igaháziiot írta: „Első helyet foglalt volna el e' Játék Gyűjteményben ha már ki nem volna nyomtatva") 24 mellett a fordítói mozgalom összefoglalása és most már színpadi célú újraszélesítése. A fő indok azonban a két hatáscsatorna (a színpadi előadás és az olvasás) egysége. Mivel a magyar színészet ekkor még csak Pest-Budára korlátozódott, Endrődy abban reménykedett, hogy „A Játék meséknek Gyűjteménnyé pedig az Országnak minden részeiben megfordul, és még a paraszt kalibákba-is bé-férhet, még pedig igen kevés költséggel." A kötetek ára ennek megfelelően 51 krajcár volt; sőt, aki az I-II.-t megvette, a III-IV.-hez 36 krajcárért juthatott. 25 (Összehasonlításul: 1792-ben a budai színházban, a Reischl-házban az első vagy nemes helyosztály napi ára 40, a második vagy polgári helyé 20, a karzaté 10 krajcár volt.) Ezzel Endrődy szintén újdonságot hozott, a fordítói mozgalom korábbi, egyértelműen irodalmi ízlésű könyvkiadói gyakorlatával szemben felvállalta az olvasásban is a szórakoztató funkciót. 26 így a két szomorújáték (Metastasio Artaxerxese és Soós Dugonicsdramatizálása, az Etelkából lett ^4 megszomorított ártatlanság) mellett dominál az érzékenyjáték (5 darabbal), 6 vígjáték került a kötetekbe, sőt A formenterai remete c. Kotzebuedarab Verseghy Ferenctől való fordításával az énekesjátékot is előlegezte. Az ízlésfordulatot valószínűleg rendtársától, Dugonicstól kölcsönözte, aki regényei közül az Etelkái „az Ország Eleihez és a tanultabb Elmékhez" intézte, míg az Arany pereczeket „a középrenden lévő Magyarainknak" írta. 27 Az arany pereczeket dramatizáló és a színpadi szöveget is szintén újdonságként - megjelentető (Pest, 1792) Endrődy ezt az ötletet „meghálálta": evvel a dramatizálással és Soós Márton £re//ca-átdolgozásának kiadásával ő indította el Dugonics Andrást a színpadi siker útján, biztosítva a játszott szövegek újabb hatáshullámát az olvasás révén is. Elemzéseink talán ilyen korlátozott terjedelemben is bizonyították, hogy - mindenfajta évforduló mellőzésével - Endrődy János joggal érdemelte ki kétszáz évvel ezelőtti tevékenységével „az első magyar színháztörténész" címét. Befejezésül hozzátehetjük még: Endrődy más művei is megérdemelnék az irodalomtörténeti és eszmetörténeti újrafelfedezést. Jegyzetek 1. Berthold morva herceg, avagy az első újabbkori Bánk-tragédia (1794), (a cenzúra-iratok eredeti nyelvű, teljes közlésével). A fôakta magyarul újra Mályuszné könyvében: Megbíráltak és bírálók. Bp., 1985. 504-506. 2. Perényi József: Endrődy János életrajza. Nagykanizsa, 1899. 50-54. 3. Magyar Színháztörténet 1790-1873. Bp., 1990. 465. 4. A Glóbusztól a Rondelláig. A magyar színészet kezdetei. Bp., 1990. 5. A' Magyar Játék-Szín c. négykötetes drámagyűjtemény (Pest 1792-1793) első három kötetének bevezetésében. 6. Katona i. m. 173. 7. KazLev. II: 119.
