Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)
Színháztörténet - Rajnai Edit: A Magyar Színház műsorpolitikájának története (1907-1918)
A Magyar Színház 11 évada - 1907 októberétől az 1917-1918-as évad végéig - valóban arra a koncepcióra épült, amelyet Beöthy László az előzetes műsortervekben megjelölt. A repertoár meglepően következetes és egységes képet nyújt. A bohózat és vígjáték, a társadalmi dráma, valamint egy mesedrámákat és történeti drámákat felvonultató, dekoratív köntösbe öltöztetett műsorréteg uralta e korszak műsorát. A műsor állandósuló és megkapaszkodni nem tudó elemeit, az egyes repertoárrétegekben rejlő lehetőségeket az új műsorpolitika már az első évadban szétválasztotta. Már ekkor látható az a három műsorréteg, amely a Magyar Színház repertoárjának ezután mindvégig tartós és biztos részévé vált a Gretchen című francia pikantériába bújtatott osztrák bohózat a vígjáték- és bohózatműsor lehetőségeit csillantotta fel. Davis és Lipschütz e munkája, amelyet 1907. december 6-án mutatott be a Magyar Színház, volt az első vígjáték-premier ebben a korszakban, és egyúttal az első igazi közönségsiker is az 1907-es új színháznyitás óta. A Gretchen bemutatójáig eltelt két hónapban a színház vezetése társadalmi színművekkel kívánta beindítani a Magyar Színházat. Henry Bernstein Kerülő út és Hermann Sudermann A virágos csónak című darabjainak kevéssé népszerű előadásai után - Bernstein művét akár a Vígszínház színlapjai is hirdethették volna - Földes Imre A császár katonái című drámája bizonyította a társadalmi dráma létjogosultságát a Magyar Színház színpadán. 20 Az évad első, valóban elsöprő sikere, A császár katonái .a magyar drámairodalom század elején feltűnő új nemzedékének, Bíró Lajosnak, Lengyel Menyhértnek, Drégely Gábornak, Hajó Sándornak, ifj. Hegedűs Sándornak nyitotta meg a lehetőséget a színpadra kerüléséhez. Az ifjú írók közül Földes, Bíró és Drégely az Izabella tér háziszerzője lett. A harmadik műsorréteget, mely hagyományt és stílust teremt majd a Magyar Színház 1907 és 1918 közötti történetében, Edmond Rostand Sasfiókjának előadása fémjelezte. Az első hónapok rendszeresen játszott előadásai voltak a regénydramatizálások. A színpadra vitt művek ekkor azonban még nem tudtak megkapaszkodni a repertoáron. A Dorian Gray arcképe című Oscar Wilde-regény színpadi változatának egyáltalán nem volt sikere, a Marton Ferenc dramatizálta Szent Péter esernyőjének is csak mérsékelt volt a fogadtatása. 22 Ez utóbbi azonban - a magyar regényirodalom alkotásainak színpadra állításával - egy olyan irányt előlegezett, mely a későbbiekben egy másik magyar színházi jellegzetességgel gazdagodva ugyancsak részét alkotja majd a színház műsorának. E két bemutatótól az út a harmadik műsorréteg: Jókai-dramatizálásai felé vezetett. A műsorváltás utáni első évad nehézségeinek áthidalására Beöthy László az Izabella tér produkciói közé olyan előadásokat is becsempészett, amelyek a Magyar Színházban majdnem felújításnak számítottak, illetve a Király- és a Magyar Színház közös előadásai voltak. Kacsoh Pongrác énekes legendája, A harang, Gorkij Éjjeli szállása és Ibsen Nórája néhány szerepátvétellel előadható volt. 23 A harang szereplői a Király Színház 1907. február 1-jei bemutatójának, az Éjjeli szállási játszó színészek a Budai Színkör 1903-as magyarországi előadásának és a Thália Társaság produkciójának csapatából verbuválódtak, a Adómban pedig - szintén a Tháliában - Törzs Jenő és Garas Márton játszott. A három produkció közül leginkább Kacsoh Pongrác műve volt „műsorpótló", sürgősen színpadra állított előadás de a két másik darab műsorra kerülését is az első néhány hónap sikertelenségei kényszer! tették ki. Gorkijnak ez a műve szerepelt már az előzetes műsorban is, Ibsen pedig a programnyilatkozat alapján szinte a Magyar Színház kiemelt, jövendő szerzőjének tűnt. Gorkij és Ibsen művei azonban néhány előadás után lekerültek a műsorról. A bukás oka - az Éjjeli
