Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Drámatörténet - Székely György: Az átmenet dramaturgiája. Korai dramatikus emlékeink dilemmái

később, valószínűleg bécsi évei után keveredett oda. Még egy magyar: Johannes Sambucus tanult 1553-tól Padovában. Igaz, hogy orvostudományt, de azért 1566-ban ő adta ki Plautus műveit. Nyilvánvaló, hogy Padova nagy kisugárzású „teátrális központ" lehetett. És ez így is volt. Tudjuk, hogy az egyetem hallgatói közül a „nemzetek" (nazioni) ünnepeket rendeztek; hogy mascherate-kat rendeztek s hogy a Palazzo del Capitano „sala dei Giganti"-jában komédiákat recitáltak. A század első felében alakult irodalmi cenacolo egyik neves tagja az a Sperone Speroni (1500-1588), aki 1543-46 között írta meg Canace című tragédiáját, amely körül azután óriási irodalmi vita bontakozott ki az Arisztotelészinterpretáció tárgyában. Padovában élt és alkotott 1520-tól kezdve Angelo Beolco (1501/21543), felvett nevén Ruzante (a fecsegő padovai paraszt típusfigurája), aki emellett egész sor kötött szövegű vígjátékot is írt. Végül, de nem utolsósorban éppen ott, Padovában alakult meg 1545-ban az első hivatásos commedie delfarte társulat Maffeo dei Re vezetésével. Bizonyosra vehető, hogy mind Sztárai, mind Tanner, mind Bornemisza megismerkedett ezekkel a kezdeményezésekkel s így vagy úgy hasznosította is azokat. A fentiek ismeretében vizsgálhatjuk meg, hogyan? Sztárai Mihály 1550-ben írt egy kis, 87 soros szatirikus jelenetet Comoedia Lepidissima de Sacerdotio címmel. Hitvitatöredék ez a papok házasodásának ez idő tájt felmerülő dilemmájáról. Formailag is, mint azt a szereplő Gyermec (!) mondja: „vetteködés". - Az 1559-ben keletkezett Az igaz papsagnac tiköre szabályosan klasszicistának tűnő ötfelvonásos szerkezetben jelenik meg. Az „actus" é? „scena" fogalmakat pontosan alkalmazza. Anyagelosztása azonban rendkívül egyenlőtlén. Az I. felvonás 307 sorból all; a II. mindössze 23-ból, a III. meg mindössze 15 sort (!) használ fel. A negyedik felvonás két jelenete összesen 66 sor. Az V. nagyjából az elsőhöz mérhető: 313 sora van. Belső aránytalanság is észlelhető. így az I. felvonás 307 sorából '212-őt vesz igénybe Borbás bíró „prédikációja". - Az első két felvonás meghatározatlan 'helyszínen játszódik. A III.- felvonás előtt helyváltozást sejtet a „klastrom felé" vezető útra való hivatkozás. A II. és V. felvonás előtt szintén helyváltozást lehet feltételezni. Azonban, még ha elő is adták valahol ezt a darabot, a változások legfeljebb „virtuálisak" lehettek. Következésképpen: a klasszicizáló szerkezetben középkori jellegű disputa-vetélkedés mint „zárvány" található. A feszültség fokozását a vitatkozó felek - Bíró, Pap, Fráter, Vikárius, Püspök, Pápa - hierarchikus szintjének emelkedése biztosította. Műfaji meghatározása, a dramaturgiai dilemmát is jelezve, így szólhatna: klasszicista szerkezetbe szorított vetélkedés. Ugyanennek az évtizednek a termése Bornemisza Péter Tragoedia magiar nelvenn, az Sophocles Electraiabol. Az 1558-ban Bécsben keletkezett műnek széles körű szakirodalma van. Azt talán mégis érdemes megemlíteni, hogy az a gyűjtőkötet, amelyben az Elektra egyetlen ismert példánya 1923-ban előkerült, Tanner György tulajdona volt. Bornemisza humanista drámaelméleti ismereteire vall, hogy az eredetileg tömbszerűen alkotott szophoklészi művet öt „actus"-ra bontotta s ezeken belül 5-6 „scená'-t jelzett. Ezek az utóbbiak valóságos váltást képviseltek: újonnan megszólaló szereplők lépnek fel. Bornemisza újítása a teljes „actus primus": a trónbitorlók regnálásának érzelmileg fűtött bemutatása; Parasitus figurájának a cselekménybe való szerves, de mégis a „tragédia mista" irányába mutató beépítése; végül a Chorus egyszemélyes szereppé változtatása. Mindezekkel együtt műfajilag még leginkább a „tragédia mista" kategóriájának felel meg. A XVI. századból még két jelentős drámai mű maradt ránk. De, mint látni fogjuk, ezek is még mindig tükrözik azt az átmeneti dramaturgiai bizonytalanságot, ami a közép-