Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)
Évfordulók - Böhm Edit: Déryné naplója mint a biedermeier regény jellegzetes alkotása
olyanok, mintha az általa gyakran játszott valamelyik szentimentális Kotzebue vagy Seribe érzékenyjátékból illesztette volna ide. 12 „Itt vagyunk már most, a kedves, óhajtott Pesten! Mi érzés foghatott el engem! Innen mentem el mint boldog! És most! ! ! Ó, ha megláthatnám azon kedves fejet, melyet mindig keresek! Az ezernyi néptömeg között azon egyetlen egyet! De hiába. Ő többé nem él számomra. A Samu-fürtök rég eltűntek keblemből - nem is volnék hozzá méltó..." (I. 607) Drámaisága azonban sehol sem csap át tragédiába. Egészséges életösztöne, gyakorlatiassága, a polgári erények tiszteletben tartása, s nem utolsósorban pályájának sikerei, művészi hivatásának fennköltségéből adódó öntudata megóvják attól, hogy tragikussá élezze életének sorsfordulóit. De megóvja ettől egészséges humora is, ami ugyancsak műve legfőbb erényei közé tartozik. Nemcsak az egyes szereplőket, szituációkat tudja humorosan ábrázolni, hanem gyakran önmagát is így láttatja mások szemszögéből. (Például Neéb Mária karikírozásában.) Stílusa tehát korántsem mondható egyszerűen pongyolának. Ő a korabeli (még korántsem egységesült) beszélt nyelvet teszi át közvetlenül írásba, s éppen ez az életszerű elevenség adja a műnek azt a sajátos varázst, ami a mai olvasó számára is kellemes, szórakoztató és tanulságos olvasmánnyá teszi. Jegyzetek 1. "Legyen meggyőződve, uram, hogy senki sincs már a világon, kinek kedvéért íráshoz fogtam volna, egyedül kegyednek írok. És arra kérem, tekintse ez iratot, mint papírost, melyre írva van, sajátjának, ha valami kis érdekességet tulajdonít neki, hogy talán világ elé bocsáthatja, tekintse úgy, mint egy hosszú-hosszú levelet, melynek talán egy évig is elhúzódhatik bevégzése, vagy talán hamarabb is bevégződhetik. Csak ne tekintse úgy, mint az én életem rajzát, mert ezt leírni, mint világ elébe méltót, én képes nem vagyok... (Miskolc, augusztus, 1869. Déryné emlékezései II. Bp., 1955. 411) 2. Déryné emlékezései I-II. Sajtó alá rendezte Réz Pál, Bp., 1955. 3. Mezei József: A magyar regény. Bp., 1973. 4. A szentimentalizmus. Szerk. és bev. Wéber Antal. Bp., 1981. 5. Zolnai Béla: Irodalom és biedermeier. Szeged, 1935. „Nem kétséges, hogy ott találkozhatunk legkönnyebben biedermeier dokumentumokkal, ahol az átlag-közönség szellemi tápláléka volt. Nem a kiemelkedő íróknál, hanem a tömegcikkekben és vásári árusoknál: az almanachokban és a chanson-gyűjtemények versei között... Ezt az alsóbb réteg-beli irodalmat alig vette figyelembe az irodalomtörténet-írás, pedig ha valahol, itt lehet találni az ún. „petits faits significatifs" legdúsabb termését." (37) 6. Széles Klára: Reviczky Gyula poétikája és az új magyar líra. Bp., 1976. 44-45. 7. Varga Pál: Szentimentális-biedermeier-irány a XIX. század második felének magyar lírájában. Itk. 1989, 1-2., 48-63. 8. Németh G. Béla: Türelmetlen és késlekedő félszázad. Bp., 1971. 9. Fried István: Szempontok a „ biedermeier"fogalmának értelmezéséhez. Helikon, 1991. 1-2., 139-148. 10. Színház Jubileumi Album (Szerk Keresztessy Sándor), Miskolc, 1907. 17. 11. Szegedy Mászik Mihály: Az elbeszélő szövegek rétegei. In: A regény, amint írja önmagát. Bp., 1980. 21. 12. Kerényi Ferenc: A magyar biedermeier színházról. Helikon, 1991. 1-2. sz. 154-170.
