Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Évfordulók - Nánay István: Az erdélyi színjátszás helyzete ma

Az utóbbi években megszaporodott a kapcsolatfelvétel a magyarországi színházakkal, amit egyrészt a politikai helyzet módosulása tett lehetővé, másrészt a katasztrofális művészhiány tett égetően szükségessé. Nem állt le a színészek kivándorlása, bár lassult a folyamat üteme. Nem térnek vissza a korábban eltávozottak még akkor sem, ha Magyarországon sikertelenek. Néhány magyarországi rendező és tervező vendégként dolgozik az erdélyi színházaknál, de ezek a kapcsolatok a pénzügyi alapok tisztázatlansága és szűkössége miatt esetlegesek, rendszertelenek és nem folyamatosak. S főleg, nem a szakma legjobbjai vállalkoznak a romániai munkára; emiatt csupán mennyiségi, de nem minőségi segítségnyújtásról beszélhetünk. Az erdélyi színházak a rendező- és tervezőhiányt román művészek meghívásával is igyekeznek enyhíteni, de ebben az esetben is hasonló tendencia figyelhető meg, mint a magyarországi művészek esetében. Még így is kissé érthetetlen, hogy miért olyan kicsi a méltán elismert román színházművészet hatása az erdélyi magyar színházak arculatának formálódására, holott a kisebbségi színházaknak a maguk speciális feladatain túl az is hivatásuk lehetne, hogy mintegy hidat képezzenek a magyar és a román színházművészet értékeinek közvetítése érdekében. Az első kétszáz év történetének lezárulásakor tehát elég borús helyzetképet tudok felrajzolni, s csak bizakodni lehet, hogy a politikai, gazdasági helyzet remélt normalizálódását követően a színházi életben is kedvező változásokra nyílik lehetőség, s lesz újabb kétszáz éves története az erdélyi magyar színjátszásnak.