Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Függelék - Dokumentumok a két világháború közötti romániai magyar színjátszás idejéből, közli: Enyedi Sándor

Istvánt, az Erdélyi Takarékpénztár vezetőjét, hogy kényszerítse Janovicsot a tartozás azonnali megfizetésére. Bánffy kívánságára a per megindult Janovics ellen, s ezzel egyidőben a többi hitelezők is peres úton követelték a tartozások azonnali kiegyenlítését. Janovics sorsa ezzel végleg meg volt pecsételve. Bánffy ezek után nyomban megkezdte a Tholdy Istvánnal és László Ákossal a színház átszervezésére vonatkozó tárgyalásokat. A két bankvezér a tárgyalások folyamán közölte Bánffyval, hogy a színház átvételébe csak akkor mennek bele, ha a 4,000.000 lei fennálló adósságtól a színházat mentesítik. Bánffy - aki mindenáron ragaszkodott a színház átvételéhez - rábeszélte báró Kemény Jánost, hogy a 4,000.000 megszerzéséhez szükséges váltókat bocsássa a bank rendelkezésére, és vállaljon szerepet a színház vezetésében. Kemény János alá is írta a 4,000.000 leiről kiállított váltót, kifizették a színház adósságait és a Színpártoló Egyesület nevében átvették a vezetést. A báró Kemény által aláírt váltók összegét Borbély Kálmán, a Transylvania Bank igazgatója 24%-os kamatra folyósította, ami olyan tehertételt jelentett, mellyel a két bankvezér sem tudott megbirkózni. Kénytelenek voltak tehát újabb kölcsönöket felvenni, s mikor az ár a fejük felett végleg összecsapott, 3,000.000 lei veszteséggel távoztak, melynek felét László Ákos, a másik felét pedig gróf Tholdy István fizették ki. 1931-ben gr. Bánffy Miklós ajánlatára a színházhoz szerződtették dr. Kádár Imre hírlapírót, a volt komáromi kommunista vádbiztost, akinek vezetése alatt a színház rohamosan lezüllött. A színház belső életében egymást érték a botrányok, a színészek fizetését a mimmumra redukálták, az előadásokat üres házak előtt, rossz szereposztásban és fűtetlen helyiségben tartották meg. Az anyagilag rosszul dotált színészek külsőleg is lezüllöttek, a magyar közönség pedig, értesülve a színház belső életében és vezetésében dúló botrányokról, az előadásokat nem látogatta. A Janovics személyéhez közelálló körök a leghatározottabban állítják, hogy azt a terjedelmes írásbeli feljelentést, melyben Janovics többek között azzal is van vádolva, hogy a színház céljaira pénzbeli segélyeket kapott Budapestről, Kádár Imre személyesen adta át a rendőrkvesztornak, s hogy Kádár Imre ezért a szolgálatáért kapta volna meg a „Meritul Cultural" érdemrend első osztályát. Ilyen előzmények után indult meg azután a tárgyalás dr. Soós István nagyváradi polgármesterhelyettes, a Magyar Párt nagyváradi tagozatának alelnöke és a Színpártoló Egyesület között, melynek eredményeként a kolozsvári és nagyváradi színházak vezetését Parlagi Lajos veszi át. Parlagi személye kellő garancia ahhoz, hogy a lezüllött erdélyi magyar színjátszás ügyét újra életre hívja, azonban ha a Színpártoló Egyesület Kádár Imre személyét ismét az Igazgatóság nyakába varrja, el fog gáncsolni minden törekvést. Dávid Mihály s.k. követségi irodaigazgató, a kirendeltség vezetője A fenti jelentést - a hierarchikus utat betartva - dr. Kissolymosi Magyary Antal Úrnak, rendkívüli követ, meghatalmazott miniszternek küldte Bukarestbe, aki tovább küldte Kánya Kálmán külügyminiszternek. Forrás: Külügyminisztériumi Levéltár, K.66.1933.

III.6.c. 218. cs. 30264