Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Függelék - Egy érdekes epizód Szeged színháztörténetéből. Vajda János szegedi színházi tudósításai, közli: Bene Kálmán

Függelék BENE KÁLMÁN Egy érdekes epizód Szeged színháztörténetéből Vajda János szegedi színházi tudósításai Két éve gyűjtögetem Vajda János színházi témájú írásait: színházi glosszáit és kritikáit. A költő 1855 és 1857 között a Magyar Sajtó (a továbbiakban M.S.) újdonságrovatának vezetője és színi referense volt, a nem egészen két év alatt 298 színházi cikke jelent meg a lapban, kétharmad részben színházi előadásokról szóló tudósítás, egyharmada glossza: színházi pletykák, vendégművészek beharangozása, vidéki fellépések stb. 1857 és 1864 között szerkeszti Vajda a Nővilágoi és a nyolc év alatt saját lapjába is ír mintegy száz színházi glosszát, a hetilap színházi szemléiben pedig közel ezer (!) színházi előadásról tudósít hosszabbanrövidebben. A színházi írások dzsungelében néhány szegedi tárgyú írásra is bukkantam. Sajnos, a cikkek nagy száma nem teszi lehetővé, hogy a készülő kritikai kiadásban egy kötetben válogatás nélkül közreadjuk Vajda összes ilyen témájú írásait. így lehetséges, hogy a rostálás nem kíméli majd a költő néhány szegedi tárgyú színházi glosszáját sem. Ugyanakkor fontosnak tartanám, hogy ez az öt szegedi tudósítás együtt is napvilágot láthasson. Indokolja megismerésüket szokatlan aktualitásuk is: szegedi polgár és a művészet viszonyáról, a kultúra vidéki „megbecsüléséről", támogatásáról sok olyan észrevétele van a költőnek, amelyek bizony közel másfél évszázad múltán is megjelenhetnének a kulturális sajtóban. Érdemes elolvasni ezeket a cikkeket magáért Vajda Jánosért is: szókimondás, irónia, olykor nyílt gúny. s mindig szenvedélyes érvek a jellemzőek rájuk - és semmiképpen sem a „pöffeszkedő gúnyolódás" vagy a féktelen kirohanások, amelyekkel ellenségei, a megbírált színműírók vagy a „pajtáskodó kritika" képviselői vádolták. A szegedi tárgyú glosszák alig több, mint fél év leforgása alatt jelentek meg a Magyar Sajtóban, az első 1855 decemberében, az ötödik 1856 júliusában. Két színházi vendégjáték áll a cikkek középpontjában. Az elsőben Szerdahelyi Kálmán szegedi sikere, az utolsó három cikkben pedig Aranyvári Emíliának, a magyar balett első balerinájának meghiúsult fellépése szolgáltat ürügyet Vajdának arra, hogy kissé megcsípkedje Szeged kulturális viszonyait. A továbbiakban közreadom, s a szöveg után rövid tárgyi és nyelvi magyarázatokkal egészítem ki a Vajda-tudósításokat. (A szövegközlés, miután a tudományos kutatás céljait szolgálja, betűhív. - A szerk.) 1. - Az ifjú Szerdahelyi tegnap lépett föl először hosszabb szabadságútja után a Pünkösdi királynőben, s oly komikai hatást csinált, minőt ritkán látni a mi komoly természetű