Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Színháztörténet - Márfi Attila: Színjátszás Pécsett, az abszolutizmus idején - a cenzúra intézkedései

korábban itt még be nem mutatott, de már országos hírnek és sikernek örvendő nemzeti drámánkat. A konszolidáció évei alatt A színház 1855-ben új tulajdonost kapott azzal, hogy az eddigi tulajdonos leányát, Pichler Franciskát nőül vette Oertzen Gusztáv volt ulánus főhadnagy.

62 Oertzen is igyekezett jó kapcsolatot teremteni a magyar színtársulatok vezetőivel, akik immáron a színházépület rendszeres bérlői voltak. Azt is sikerült elérnie, hogy a magyar és német komédiások egymást váltva, minden évben jelen legyenek a teátrumban. De a színházon kívül fogadni tudta a vándortársulatokat a Hattyú-terem és a Czindery-kert is. Az 1860-as évek elejétől pedig már gyakorlattá vált, hogy az úgynevezett hosszú évadot rendszerint a magyar színésztársaságok kapták meg. 1858 tavaszára a Mária utcai színházépület már annyira elhasználódott, hogy a város által kiküldött bizottság életveszélyessé nyilvánította.

63 Végül az épületet bezárták, s Oertzen Gusztáv kötelezte magát arra, hogy a bizottság által előírt javításokat saját költségén elvégezteti. A munkálatok több hónapon keresztül zajlottak. Ezenközben a színpadtér berendezésein és a kulisszákat mozgató gépezeten a szükséges fejlesztéseket is elvégezték. A közel fél évig tartó átalakítással október elejére készültek el a pécsi iparosok. Oertzen arra hivatkozott, hogy a munkálatok rengeteg pénzébe kerültek, s ezért az október közepétől induló szezon bérleti díját drasztikusan felemelte. A példátlanul nagy összeget a Mihálovitstestvérek támogatásával Molnár György színigazgató tudta csak kifizetni.

64 Az igazgató színtársulata kiváló erőkből állt. Tagjaik között találjuk Odri Lehel, Prielle Péter, Sánta Antal, Vasvári Kovács József, Szaploncai Ida, Mátrai Mari és Dobozi Lina nevét, kik az akkori magyar színjátszás ünnepelt csillagai voltak. A pesti Nemzeti Színház művészgárdájából többen is vendégszerepeltek Molnár együttesében. A direktor az 1859. április 17-ig tartó szezon alatt összesen 137 alkalommal lépett a pécsi publikum elé.

65 A társulat repertoárja pedig már a magasabb művészi színvonal jegyében lett összeállítva. A szezonnyitó előadást például a Bánk bánnal kezdték. S a folytatásban számos sikerdarabot vittek színre. így sokat játszották a kor divatos műveit: a Liliomfit, a Pölöskei nótáriust és a Cigány és a csikós című népszínműveket.

66 De a klasszikusok is szerepeltek a társulat színlapjain. Többek közt Schiller halhatatlan műve, a Haramiák; William Shakespeare-től a III. Richard és A makrancos hölgy. A társulat ünnepelt tagja, Udvarhelyi Miklós itt, a pécsi színpadon ünnepelte 50 éves színi pályájának jubileumát az Aranylakodalom című népszínműben.

67 Molnár György a sikeres évad után a nyári idényt is megkapta a városatyáktól. A Molnár-féle színtársulatnál azért is kellett ennyit elidőznünk, mert ez a társulat volt az, amelyik végleg bebizonyította a pécsieknek, hogy a magyar színművészet immáron teljesen egyenrangúvá vált a némettel, sőt, színvonalas produkcióikkal az önálló magyar színjátszás létrejöttét is bizonyították. Bár el kell ismerni, hogy ezekben a politikailag is konszolidált években egészen a kiegyezésig a német színjátszást is kiváló erők képviselték. Ugyan 1858-ban végleg leáldozott Mathias Wagner csillaga a pécsi színpadon, helyét kiválóan szervezett színtársulatok foglalták el. Mindjárt közvetlenül utána Wencel Ritter von Steinberg nemesi származású direktor szerezte meg a téli idényt.

68 Az igazgató a délvidéket látogatta végig német színészeivel. Ideérkezése előtt Baján, Varasdon és Eszéken töltött el hosszabb időt. Itteni működését mindjárt egy nemes célú gesztussal kezdte, amivel a magyar publikum rokonszenvét is meg-