Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Színháztörténet - Márfi Attila: Színjátszás Pécsett, az abszolutizmus idején - a cenzúra intézkedései

MÁRFI ATTILA Színjátszás Pécsett, az abszolutizmus idején - a cenzúra intézkedései A reformkor utolsó éveiben a pécsi színi kultúra fontos szakaszához érkezett el. A színházpártoló polgárság és a város magyar nemessége törekvéseinek megfelelően a német és a magyar nyelvű színjátszás egyaránt polgárjogot nyert. A két kép színművészetében néhány törvényszerű feszültséget leszámítva beállt az ideális egyensúly.

1 Főleg azután, hogy az 1842ig kirekesztett magyar teátristák számára is megnyíltak a színház kapui. Az 1840-ben átadott színházépület nevét Városi Színházra változtatták az eddigi Deutsche Theater elnevezés helyett.

2 A magyar színtársulatok némelyike ekkor már megközelítette az európai mércét. Erre jó példa Havi Mihály és Szabó József társigazgatók magas színvonalú vendégjátéka. A német teátristák is szembeszökő változásokat könyvelhettek el, amióta a magyar komédiásoknak is otthont tudtak biztosítani. A város magyar ajkú lakossága nem bojkottálta tovább a német színházi produkciókat. így a kezdeti évek művészi és gazdasági válságából August Roll direktor nagyon jó művészi erőkből álló társulata sikeresen tudott kilábalni.

3 A reformkor utolsó szakaszában a két nemzet színtársulatának egymás mellett működése példaértékűnek mondható. A szabadságharc leverése utáni intézkedések Az elnyomás éveiben a megtorló intézkedések a magyar kulturális és szellemi értékrend ellen is irányultak. Minden olyan eredményt szét akartak zúzni vagy legalábbis korlátozni, mely feltételezhetően a nemzeti ellenállás bölcsője lehetett volna. Ezért az új politikai hatalom, élen Bach belügyminiszterrel, megkülönböztetett figyelemmel fordult a nemzeti kultúra legjelentősebb ága felé. S a színházak fölött nemsokára éber szemek kezdtek őrködni. A hatalom katonai és igazgatási szervei korlátlanul uralkodhattak a cenzúra-bizottságok és a rendőri szervek segítségével. Az ellenőrzések és korlátozások mértéke függött a helyi elöljáróságok, a polgárság ellenállásán is. A hatalom szigora pedig érezhetően néhány évig tartott csak. Az 1850-es évek második felében kezdett enyhülni a bürokratikus elnyomó apparátus tevékenysége, amely számos lokális, kompromisszumos megoldást eredményezett. A magyarországi színi kultúrában ez a pár esztendő jelentősen visszavetette a reformkorban megindult művészi fejlődési folyamatokat, de megállítani nem tudta. Jelen dolgozat a tárgyalt korszak pécsi színi életét kívánja bemutatni, tekintve, hogy ilyen irányú szintézis eddig még nem készült el. A harci események szerte az országban teljesen szétzilálták az eddig kiépült színházi szervezetet. Az ezt követő megtorlásoknak számos színész is áldozatul esett vagy menekülésre kényszerült.

4 A magyar színészet ideiglenesen háttérbe szorult, s helyére a német színjátszás nyomult. Kolozsváron a Pécsett is megfordult Karl Friese kapott játszási engedélyt, Szegeden és Kassán évekig úgyszintén csak német truppok kaphattak működési engedélyt. Miskolcon a színház újjáépítését is félbehagyták.

5 Pesten a Nemzeti Színház működésében is zavart okoztak az abszolutizmus adminisztratív intézkedései.

6 Pécs 1849 februárjában került a császári csapatok ellenőrzése alá. Baranya gróf Nugent parancsnoksága alá került, s ekkor hirdették ki az ostromállapotot is.

7 Az általa ki-