Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Színháztörténet - Gajdó Tamás: Egy Nyugat-matiné története. Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára

GAJDÓ TAMÁS Egy Nyugat-matiné története Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára 1913. április 21-én a Nyugat matinét rendezett. Balázs Béla A kékszakállú herceg vára és A szent szűz vére c. egyfelvonásosát mutatták be Bárdos Artúr rendezésében. Balázs Béla ekkor már nem volt kezdő író - elsősorban versei, novellái, publicisztikája, tanulmányai tették ismertté nevét az irodalombarátok előtt. Ő azonban, ahogy ez naplójából kiderül, nem csupán szűk körű sikerre vágyott. Magyarországon a századforduló színházi fellendülése sikert, halhatatlanságot ígért a drámaíróknak. Balázs (sikerük miatt) még azokat a „színpadi szerzőket" is irigyli, akik nem művei ellen esztétikai érzéke tiltakozik. Nem ok nélkül keserű: Szélpál Margit c. társadalmi drámáját 1909-ben mindössze négyszer játszotta a Nemzeti Színház. E bukásnak lehetett a következménye, hogy az Utolsó nap c. színművét, noha a Nemzeti Színház drámabíráló bizottsága 1909 decemberében előadásra elfogadta, csak 1913 őszén került közönség elé - négyszer. Balázs Bélát első sikertelen színpadi kísérletei arra ösztönözték, hogy drámaelméleti tanulmányokkal oldja a kudarcot. Elutasította a közönségség kegyeit kereső dramaturgiát. Az irodalmat az emberi kultúra olyan jelenségei közé sorolta, mint a vallást. 1908-ban megjelent Halálesztétikájának is az a központi gondolata, hogy a művészet az emberiség transzcendens ösztönének metafizikai megnyilvánulása. Balázs berlini tanulmányai során került közvetlen kapcsolatba a német szubjektív ideologisták tanaival. A művészet-vallás apostola, Paul Ernst a dráma műfajában is sugallt nézeteket számára. 1908. január 20-án ezt írta naplójába: „A Halálesztétika bővített kiadásába sok minden belekerülhetne még. Például a dráma problémája. Hogy miért különálló és fontosabb kultúrjelenség: a vallásosság, a tömeghit realitás-érzése... Más művészet halálosan teljes szubjektív, de halálosan teljes életérzését keltheti. Mint ahogy a vallásban az életről, teremtéstől utolsó ítéletig van szó."

1 Paul Ernst pedig a következőket írta ugyanerről: „A drámának a formáját az a körülmény dönti el, hogy az egybegyűlt embertömeg játszott emberi cselekvésre figyel, melyek tömeghatást keltenek. Ez a tömeghatás pedig mélységes kapcsolatban van a kor egész vallásos és erkölcsi irányával."

2 Balázs Béla tehát új drámai formát keres, amellyel végre megtalálhatná saját hangját. Kétségtelenül hatással van rá Maurice Maeterlinck miszticizmusa, de figyelemre méltó az a tudatosság, az irodalomújítási vágy, amely misztériumai megszületéséhez vezetett. 1911 októberében a Nyugat szerkesztőjéhez, Fenyő Miksához fordult a misztériumok kiadása érdekében. Legelső levelében sietett leszögezni: „...megírásuk módja nem játékos kísérlet, hanem új stílus (legalábbis új stílusom), mellyel a magyar népballada tónusát nagyítottam fel drámafluidummá."

3 Az elvek készek, s 1910-ben Balázs megírja a misztérium korszak első darabját, A kékszakállú herceg vára c. egyfelvonásost. A mű kálváriája ekkor kezdődött: nemcsak a bemutatás körül voltak nehézségek, a közlésre is várni kellett. Az esetről írta Balázs Ady Endrének: „Osvát Ernő visszautasította, mondván: »ügyetlen vazlat«, és én kiléptem a Nyugat munkatársainak sorából."

4