Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Színháztörténet - Rajnai Edit: A Magyar Színház műsorpolitikájának története (1907-1918)

Flórát) a Magyar Színház társulatából tartott meg, néhányat pedig - Ferenczy Károlyt, Szirmai Imrét, Bera Paulát, Petráss Sárit - a Népszínházból hívott a Király utcába.

13 A Magyar Színházba a főváros reprezentatív prózai társulatai közül a Nemzeti Színházból 1907-ben senki, a Vígszínházból pedig csak Halmi Margit és Borostyán Sári érkezett.

14 Néhányan vidéki együttesekből jöttek: Réthey Lajos Krecsányi Ignác temesvári gárdájától vált meg, Szabó Gyula Debrecenben játszott addig, Vándory Gusztáv Farkas Ferenc szabadkai társulatának tagja volt, Sáfrány Vilmos Andorfi Péter pozsonyi színházát hagyta ott.

15 A magániskolák meghatározó szerepét a színészgárda utánpótlásában a második Beöthy-korszaktól a Színművészeti Akadémia ellensúlyozta. 1907-ben még csak Zala Karolát szerződtették, de két évvel később Gombaszögi Frida is az Akadémiáról érkezik.

16 A Magyar Színház új társulatának magja azonban a Thália Társaság fiataljaiból szerveződött. 1907-ben Törzs Jenő, Garas Márton és Forrai Rózsi került az Izabella térre.

17 Leszkay András utolsó magyar színházi évadának társulatából alig néhányan tudtak megkapaszkodni a fővárosban. Bezerédj Ödön és Tallián Anna a Népszínház-Vígoperába került, Iványi Dezső és Gonda István Sziklai Kornél Kis Színházában talált helyet. Berky Lili Kolozsvárra szerződött, B. Szabó József, a Ráthonyi Ákos melletti másodbaritonista pedig vidéken folytatta pályáját.

18 Beöthy László kettős színházi vállalkozása létrejöttének és a budapesti színházi szerkezet átrendeződésének utolsó mozzanata a fővárosi nagy színházak jegyárainak egységesítése volt. 1906- ban, a Leszkay-korszak utolsó évében, a Magyar Színház földszinti, 3 és 6 korona közti helyárai a Nemzeti Színházjegyeivel azonos összegbe kerültek, míg a többi nagy fővárosi színház ennél jobban széthúzta a földszinti helyek alsó és felső határát. A Vígszínházban 2,5 és 7, a Népszínházban 1 és 7, a Király Színházban pedig 2,5 és 6 korona között volt a belépődíj. Az emeleti helyek azonban az Izabella téren olcsóbbak voltak, 0,7 és 3,6 korona között mozogtak, míg a Nemzeti Színházban 1-től 4, a Lipót körúton 0,8-től 3,5 koronáigjuthatott be a közönség, a Népszínházban pedig csak az alsó határ volt magasabb, kereken egy koronába került a legolcsóbb ülőhely. A fővárosi színházak délutáni előadásaira a rendes árak kétharmadáért lehetett bejutni. A Király Színház 1903 és 1907 között még ennél is mérsékeltebbnek mutatkozott, a 0,3 és 2 korona közti belépők az esti produkcióknak csak harmadába kerültek. 1907- ben Beöthy, nem érezvén többé az Izabella tér versenyét, a Király Színház délutáni előadásainak helyárait a Magyar- és a Vígszínház jegyeihez igazította, s így a három budapesti intézményben a páholyokon kívüli összes nézőtéri ülőhely 0,5 (a Vígszínházban 0,6) és 4 korona között volt megvásárolható. Az új igazgató ezenkívül egységesítette két színházának esti helyárait, mindkettőét felemelte, így a földszinten 3-tól 7, az emeleten 0,8tól 4 koronáig terjedő összeget fizetett a közönség. Ugyanekkor a Népszínház új vezetése is a 7 koronánál húzta meg a földszinti helyek felső határát, s mert épületének méretei miatt jobban differenciálhatott, az alsó határ a földszinten 2, az emeleten 0,6 korona lett. A Vígszínházban Faludiék tartották magukat az előző évi árakhoz, csupán az emelet jobb helyeiért kértek többet, 4 koronát. Éppen annyit, mint a másik három magánszínház. A Víg-, a Magyar- és a Király Színházban, illetve a Népszínház-Vígoperában az esti előadásokon a földszint és az első emeleti erkély jegyárai 1,5 és 7 korona között mozogtak; e helyeket a főváros jobb módú hivatalnokai és értelmiségi rétegei látogatták. Valamennyi hely, nem sokkal ugyan, de drágább, mint a Nemzeti Színházban, s ez a magánszínházak tudatosuló műsorpolitikai lépéselőnyére utal.

19