Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)
Drámatörténet - Lázok János: A második bűn. Kísérlet Sütő András Káin és Ábel című drámájának értelmezésére
38. Vö. az isteni átok azonnali halált jósoló fenyegetésével: „a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz". (Töredékesen idézve 1 Mózes 2, 17) 39. Lásd Ábel utólagos értékelését: „testvérének asszonyát újabb Szamáéiként elcsábította". (Sütő 1978: 200) 40. Nagybetűs kiemelés tőlem. 41. Kiemelés az eredetiben. 42. Lásd azokat a nyilvánvalóan szándékos egyezéseket, amelyek az első bűn számonkérését elbeszélő bibliai szöveg, illetve e válsághelyzet drámabeli újraköltése között kimutathatók „És meghallak az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben járt vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?" (1 Mózes 3, 8-9) Ugyanez Sütő András mítosz-átköltésében: „(Távoli oroszlánhang.) ARABELLA: Hallod? Oroszlán... ÁBEL: Közelünkben járkál az Isten. [...] ARABELLA: Mit akar vajon? ÁBEL: Nem tudom. Tiltott fáihoz nem nyúltunk, az engedelmesség parancsát soha meg nem szegtük... ARABELLA: Meneküljünk Rejtőzzünk el. ÁBEL: A föld gyomrában is megtalál. [...] AZ ÚR HANGJA: Hol vagy, Ábel? Kedves fiam, Ábel? ÁBEL: A színed előtt, Uram. ARABELLA: Vele beszélsz?" (Sütő 1978: 189-190) 43. A motívum visszavezethető ugyan a hűsége jeléül Izsákot föláldozni kész Ábrahám történetére, de jeleznünk kell a legfontosabb eltérést: a drámában szereplő istenfogalom profán mítosz-átköltés eredménye, a kollektív tudat metaforája, következésképpen e kérés megítélésében nem alkalmazható a hagyományos (teológiai) megközelítés logikája. (Vö. Graves-Patai 1969: 158, 34/a, illetve 1 Mózes 22, 1-2) 44. Ádám és Éva első lakhelyét, „az Éden kertjét az idők folyamán más és más helyen képzelték el". E helyek közül az egyik Hebron völgye, „amely egykor Dél-Palesztina legtermékenyebb völgye volt, és jóstemploma nagy hírnevet szerzett." (Vö. Graves-Patai 1969: 63, 11/2). Egy héber mítosz szerint ez a völgy annyira közel fekszik az Édenhez, hogy itt már érezhető isteni illata (vö. Graves-Patai 1969: 60, 11/d). Egy másik héber mítosz szerint Júda egyik királya elindult egyszer, hogy felfedezze az Édent. „Felkapaszkodott a Lebia hegyre, amelynek ormáról suhogó kardok neszét lehet hallani egy folyó távoli partja felől. A király sok udvari emberét leküldte a völgybe. [...] De egyikük sem tért többé vissza." (Graves-Patai 1969: 60, 11/c) 45. Nagybetűs kiemelés tőlem. 46. Az Éva szó jelentése vitatott - állapítják meg a szerzők (Graves-Patai 1969: 59, 10/10). A „Hawah" hangalakjelentése »anyja minden élőnek« (Mózes 3, 20), de a szó a Heba, Khebat, Khiba istennőnév héberesített formája is lehet. Az »anyja minden élőnek« állandó jelzője Arurunak, a szerelem-intennőnek a címe, s a szerzők kommentárja szerint „Éva éppúgy bölcsességet ruház Ádámra mint Aruru papnője Enkidura" (aki a sumér mitológiában Ádám megfelelője). Mivel a matriarchátust felváltó patriarchális társadalomban „a teremtő nőistenség sumér mítoszát később Marduk a teremtő férfi istenség babilóniai legendája váltotta fel, a héber teremtő istenség is megbüntette Évát, amiért megvilágosította az ártatlan Ádám elméjét". (Graves-Patai 1969: 68, 12/2) 47. A szerzők szerint „Ábel (Hebel) nevét nem magyarázták; talán azért, mert a hebel szó közismert, leheletet, semmiséget, mulandóságot jelent, s ezt általában az emberi élet rövidségére vonatkoztatták". Héberbe átírva a hebel szót abelnak írják, és jelentése »gyász« vagy »banat« (Graves-Patai 1969: 76-77, 14/6). Lásd még bővebben a 14/c szövegét Ábel nevének magyarázatáról. (Graves-Patai 1969: 74) 48. Egy héber mítosz azzal magyarázza Káin nevét, hogy „mihelyt megszületett, felállt, majd elfutott, és egy búzaszárral tért vissza, amelyet átadott Évának Anyja ezért adta neki a Káin nevet; ez a szó ugyanis szárat jelent (Graves-Patai 1969: 74, 14/d). A héber qaneh jelentése »nád« »növényszár«. Káin nevének létezik egy másik magyarázata is. (Graves-Patai 1969: 74, 14/c) 49. Lásd a 44. jegyzetet. 50. Nagybetűs kiemelés az eredetiben.
