Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Évfordulók - Darvay Nagy Adrienne: Petőfi drámája a kolozsvári színpadon

DARVAY NAGY ADRIENNE Petőfi drámája a kolozsvári színpadon „A kegyelet ünnepe. Petőfi Sándornak eddig sehol nem adott drámája fényes történeti csoportozatok- és kardalokkal.Tigris és hiéna "

] Az idén, vagyis 1883-ban lenne hatvanesztendős a lánglelkű költő, elfojtott forradalmunk ifjú mártírja, Petőfi Sándor. Ebből az alkalomból - először november 3-án - a kolozsvári Farkas utcai színház közönsége új oldaláról ismerheti meg a magyarság kedvencét, amikor színre kerül a Tigris és hiéna című drámája. Ahogy Ferenczi Zoltán minapi tanulmányából megtudhatjuk:

2 Petőfi 1846-ban írta ezt a színművet, egy évvel azután, hogy Mednyánszky Berta visszautasította szerelmét. így érthető a műben rejlő vad, elszánt szeretetigény. A kész darabot a pesti Nemzeti Színház elfogadta, április elejére ki is tűzték a premierjét, ám az meghiúsult, mert az ifjú szerző visszavette kéziratát, amikor megtudta, hogy a bemutató bérletes előadás lenne. A következő évben nyomtatásban megjelent ugyan, de nem keltett érdeklődést. Egyedül a jeles Petőfikutató, dr. Meltzl Hugó tartja színpadképesnek, az esztéták zöme elveti.

3 Városunk kedvence, E. Kovács Gyula azonban nemcsak elolvasta példaképének alkotását, hanem meg is értette, felfedezte benne Shakespeare-t, amit ő, korunk egyik legkitűnőbb Shakespeare-interpretálója és adaptálója olyan jól ismert. Kiaknázta a benne rejlő színházi lehetőségeket, mégpedig úgy, hogy összevonta a túlságosan szétdarabolt, részletező párbeszédeket, a felesleges megszólalásokat kihagyta. Az adaptáció során az eredeti négy felvonás ötre bővült ugyan, de a cselekmény feszesebbé vált anélkül, hogy az eredeti dráma bármilyen értelemben megváltozott volna.

4 A divatnak megfelelően két, alaposan kigondolt tabló és néhány dal szintén bekerült az előadásba. Ez utóbbiakat több kritikus joggal kárhoztatja. A Magyar Polgár

5 például úgy érzi, hogy „zenéből fele-ennyi elég", az ének pedig teljesen felesleges, ugyanis a „kettő együtt ilyen bőségben rontja az előadás egyöntetűségét". De Várady Miklósnak, a Kórogot alakító kedvelt népszínmű énekesnek a rendező mindenképp szeretett volna néhány énekszámot beiktatni, bár egyetérthetünk a hírlapírókkal, hogy ezt üdvösebb lett volna Petőfi bordalaival pótolni.

6 E. Kovács eredetileg 1876. december 31-én, Petőfi Sándor születésnapjának előestéjén szerette volna színre vinni, de akkor a premier elmaradt. S így a Tigris és hiéna csak keletkezése után harminchét évvel jutott színpadra.

7 S bár a bemutató közönsége eleinte tartózkodóan viselkedett, a cselekmény előrehaladtával időnként frenetikus tetszésnyilvánításokra ragadtatta magát.

8 A botrányt jósoló esztétáknak nem lett igazuk. De szívünkből szurkoltunk is E. Kovács Gyulának, hiszen ő a színpadot oltárnak tekinti, s mint Thália igaz papja, a szép színmüvek Igéit akarja beleplántálni szívünkbe. A szinte gyermekien tiszta színész nem véletlenül kedvence valamennyiünknek. Személyében az erdélyi hivatásos magyar színjátszás legszebb hagyományait egyesíti. Mint maga a transzszilvániai magyar színház, amely a nagyenyedi református ifjak kezdeményezésére született, E. Kovács Gyula

9 szintén református család sarja. Édesapja, Kovács Mihály kálvinista lelkipásztor, édesanyja lelkész leánya. Kovács Gyule E(csedi) előnevét - amelyet