Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - GAJDÓ TAMÁS: Feld Irén társulata a Budai Színkörben (Ószi ciklus, 1917)

Gajdó Tamás: FELD IRÉN TÁRSULATA A BUDAI SZÍNKÖRBEN (ŐSZI CIKLUS, 1917. OKTÓBER 6 — NOVEMBER 4.) A Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattára Karinthy Frigyesné Judik Etel kézírásával — a leírókarton szerint — ismeretlen drámatöredéket őriz.

1 A drámarészlet nem más, mint Hauptmann Hénschel fuvaros c. színművéből Hanne szerepének néhány lapja. Értéke becses, hiszen Judik Etel Hanne szerepét 1908. december 17-én, a Thália Társaság utolsó bemutatóján játszotta. A dráma Magyarországon magyarul először az óbudai Kisfaludy Színházban, Molnár Ferenc fordításában került közönség elé. S meg is jelent a Fővárosi színházak műsora c. sorozat egyik füzeteként.

2 A jó és hozzáférhető fordítás azonban nemcsak a Thália bemutatóját serkentette: Judik Etel 1917 őszén a Feld Irén által rendezett Őszi ciklusban is eljátszotta a szerepet. Feld Irén Kamarajáték néven szervezett társulata 1912 tavaszán megszűnt. Tovább élt viszont Feld Irén ambíciója az igényes, irodalmi értékű színjátékok bemutatására. A KamarajátékotT912 őszén még menteni próbálja — egyetlen előadásra futva erejéből.

3 Ezután azonban eltelt néhány év, amíg Feld Irén ismét irodalmi csemegét kínált. 1916. október 14-én a Budapesti Színház Gábriellé Zapolska^z érintetlen asszony c. drámáját mutatta be. Somlyó Zoltán fordította le a művet, amelynek 1912-ben Varsóban volt az ősbemutatója, s a lengyel színpadokon azután is szívesen játszották. Még ebben az évben elkészült német fordítása is — Somlyó valószínű ebből készítette a magyar változatot. Az előadásszám viszonylagos sikerre vall: hat estén nézhette meg a publikum.

4 A színházi lapok azonban tudomást sem vettek az előadásról. Sőt, a napilapok nagyobbik része sem. Mi lehetett az oka? A túlzott szemérem? Inkább a Budapesti Színház „brettli-társulata". A keserű kudarc és a pénztelenség okozhatta, hogy ismét egy év telt el, amíg Feld Irén újabb vállalkozásba foghatott. A Színház és Divat 1917. évi 16. száma ugyan azt írta, hogy a Kamarajáték csak a háború okozta férfihiány miatt „aluszik". Valóban: a századeleji viszonylagos színész-túlkínálatot a behívások megszüntették, ugyanakkor a nélkülözhetetlen tagoknak igazgatójuk felmentést szerzett. (Sokan azonban a megélhetési gondok elől menekülve jelentkeztek katonának!) A Kamarajáték azonban örökre elaludt. Feld Irén 1917 őszén már mással próbálkozott... Budán, a Horváth-kertben 1834 óta fából készült színházépület állt: a Budai Színkör. (1917-ben éppen Fővárosi Nyári Színháznak nevezték.) Kezdetben német társulatok játszottak itt, később magyar igazgatók vehették birtokukba májustól szeptemberig ezt a játszóhelyet. A színház egészen 1925-ös átépítéséig megőrizte „aréna" jellegét. 1200 néző ülhette és állhatta végig az előadásokat a félkör alakú nézőtéren. A színkör kedvelt szórakozóhely volt egészen 1936-os bezárásáig. Feld Irén az eddigi elszigetelt játszóhelyek — Zeneakadémia, Várszínház, Budapesti Színház — után reménykedhetett, hogy a közlekedés szempontjából is jó helyen fekvő, annyi sikert látott épület neki is meghozza a várva várt elismerést, a sikert.