Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - PETROVA, LIANA (Várna): A Kossuth-emigráció hatása a bolgár színházművészetre

1841 -ben, a Tudomány tárban megjelent Bulgárok c. cikkében Kazinczy Gábor pontosan ítélte meg a bolgár kulturális élet fontosságát: „Különben az, mi Bulgáriában a' legújabb korig a' tudományos míveltségre nézve irodalmi tekintetben történt, egyáltalában semmi nyomatékú, de annál fontosabb, ha Bulgária és képzői körülményeinek tekintetében nézzük 's e nézetben minden, a' mi eddig kijött, a' mennyiben czélját éré, a' míveltség első kellékeinek megfelelt, a legnagyobb fontosságú, már azért is, mert a kifejlődő népmíveltség fokszerinti haladásával lépést tart.. .".

8 A Kossuth-emigráció történetének az a rövid időszaka, ami „törökországi" cím alatt ismeretes, az emigránsok Vidinbe érkezésével kezdődött 1849 augusztusában. A menekültek a bukás és a menekülés után, kifáradva, mindenükből kifosztva, eléggé megtört lelkiállapotban léptek a Török Birodalom bolgár területére. Aligha volt kedvük szórakozásra, amikor az első hazai hírek is inkább elszomorítóan hatottak rájuk. Az élelmiszerek hiánya, a zavaros Duna-víz és a gyümölcsök gyakori fogyasztása következtében különböző betegségek ütöttek ki köztük, és sokan meghaltak, mert nem részesültek megfelelő ápolásban. Nagyon pontosan írja le az állapotukat Veress Sándor emigráns: „Egyik óra meghazudtolva, mit a másik igért, egyik végletből azonnal a másikba estünk és zaklatott kedélyünket még inkább izgatta a tétlenség és a mindennapi folytonos anyagi nélkülözés, mihez járult, hogy sem lapokat, könyveket vagy magán leveleket nem kaptunk, sem szabad testi mozgást meg nem engedtek, tehát tökéletes rabok voltunk azon különbséggel, hogy börtönünk szabad ég alatt volt sátrakban."

9 E körülmények között csak egy cigányzenekar hozta vissza egy eltűnt szép világ emlékeit a lelkükbe. Kinizsi István emigráns szavai szerint azonban Vidinben, „a városban egészen más élet volt. Tea, whist, makaó, ferbli, nasinasi és különféle ivó kompániák közt teltek napjaink."

10 Nyilvánvaló azonban, hogy ez az életmód nem lehetett megfelelő mindenkinek. A menekültek között nagy számban voltak „végzett mérnökök, festők, zenészek, ügynökök, orvosok, papok, tanárok, eminens jó tanulók s ügyes kézművesek", akiknek fejlettebb kulturális igényeik voltak. így nem véletlen, hogy Egressy Gábor, színész-forradalmár, érdekes ötletet adott: „Kossuthtal és némely főnökökkel közlettem azon tervemet, hogy az ínségtől csigázott s beteg honvédok javára valami színi előadás félét akarok rendezni. Az eszme tetszett mindenkinek, s ígérték, hogy az ügyet elősegítendik."

11 Sajnos, a Sumenbe való utazás miatt az előadás elmaradt: „Mi azonban a műtárgyak egy részét előadtuk — saját magunknak, — Asbóth lakásán. E műtárgyak voltak mindössze is: egy magándal, szavalat, és népdalok egész kar által énekelve, guitarre mellett, minthogy más hangszerünk a czigányok elmenetele óta nincs."

12 Szintén Egressy naplójából tudjuk, hogy mi is hangzott el pontosabban: Egressy elszavalta Az őrült c. Petőfi-verset, ami Ivan Vazov bolgár költő fordításában lesz népszerű később Bulgáriában, Asbóth pedig Vörösmartynak A hontalan c. versét, amiről 1872-ben a „Csitaliste" („Olvasókör") c. bolgár folyóiratban egy összehasonlító elemzés jelenik majd meg. Nincsenek azonban megbízható adataim arról, hogy ezen a zártkörű előadáson bolgárok is jelen lettek volna. Következésképpen aligha beszélhetünk valami kulturális hatásról a vidini időszakban. Az a tény, hogy felmerült ilyen ötlet, hogy lefolyt ilyen előadás, inkább a magyar emigránsok igényeit és közérzetüket jellemzi egy idegen környezetben. A Vidinből Sumenbe vezető háromhetes úton a nehézségek és az új benyomások (gyönyörű tájak, közvetlen érintkezés a bolgár lakossággal), nem adtak lehetőséget kulturális tevékenységre, legalább is a naplókban és emlékiratokban nem találtam rá bizonyítékot.