Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)
150 ÉVE SZÜLETETT CSIKY GERGELY - DARVAY NAGY ADRIENNE: „Itt állunk meggyötörve, elhagyva az emberektől", avagy Csiky Gergely Szép leányok című, méltatlanul elfeledett darabjáról
„komolyabb érzelmesség" és a „szövevényesebb indulatok" hangját egyként jól oldotta meg. 27 Időnként a „drámai indulat magaslatára emelkedett". 28 Linával való jeleneteiben teli volt szívvel, a pezsgős jelenetben pedig ízléssel alakította a részeget. 29 A Linát megszemélyesítő Nagy Ibolykának 30 ez volt az első komolyabb szerepe. 31 Egyesek szerint inkább a szép lányt domborította ki 32 , és kevesebb „tragikai páthoszt" ajánlanak neki. 33 A többi szereplő közül a kedélyes Köcsögben dicsérik Horváth Vincét 34 , aki azonban •ír a jellem másik fontos részét, a keserűseget nem tudta játékába belevinni. Nagyon dicserik Solymossy Eleket Schmeks, Tihanyi Miklóst Jancsó kocsmáros, Kassai Vidort Skála, Újvári Károlyt Dóka szerepében. 36 Vidor Pál (Csengő), Toldy Ferenc (Lajos) és Rákosi Szidi (Malvin) szerepükkel nem értek el valami nagy hatást. 37 Szabó Bandi Fercsijéből hiányzott a könnyedség. 38 A többiek tűrhetően játszottak. A gyenge dalok és az ízlésviláguktól távol álló darab ellenére, a szerzőt a felvonások után is kihívta a közönség. 39 A Szép leányok igazi értékeit saját kora nem ismerhette fel, ez a jelenre vár. Dramaturgiai átalakítások után e színmű helyet kaphatna hazai színpadjainkon, amelynek közönsége szereti az effajta, Szalay Károly által „naturalista-groteszk komédiá"-nak nevezett műfajokat. 40 Jegyzetek 1. Fővárosi Lapok, 1879. május 18. (113. sz.) 558-559. 2. Uo. 559. 3. Uo. 558. 4. Uo. 558. 5. A rendezőpéldány az OSzK Színháztörténeti Tárában MM 5859-es jelzeten, megjelent a Csiky Gergely Színművei-sorozat IV. köteteként, 1882-ben. 6. Szalay Károly: Humor és szatíra Mikszáth korában, Budapest 1977. L. „Meredek kísérlet ismét. A Szépleányok" c. fejezetben 210. (Az egészről 209-212.) 7. L. a Pesti Hírlap, 1882. május 5. 3-4. Scarron írta kritikájában és a nyomán íródott Ország-Világ, 1882. XVIII. füzet, 429^130. írásán kívül — akik dicsérik a művet, sőt a P. H. még élesebb társadalmi kritikát követel — az alábbi írásokat: Budapest, 1882. május 5. (néhány soros „botrányról" szóló beszámoló) és 1882. május 6. (részletes kritika a napi tárcában); Egyetértés, 1882. május 5. 3.; Fővárosi Lapok, 1882. május 5.; A Hon, 1882. május 6. (Reggeli kiadás); Pesti Napló, 1882. május 5. (csak pár soros beszámoló) bővebb kritika május 6-án (1. továbbá Beöthy Zsolt: Színházi esték 127-134.); Vasárnapi Újság, 1882. 19. sz.; továbbá Janovics Jenő: Csiky Gergely élete és művei, Bp. 1902. II. 115-118. 8. Beöthy Zsolt i. m. 128. 9. L. Szalay Károly i. m. 211. 10. Budapesti Szemle, 1882. 1-31. (Plautus nőalakjai). 11. L. a jelzett kritikákat és Janovics Jenő véleményét! 12. Beöthy Zsolt i. m. 128. 13. Kárhoztatják a túl bohózatos, szinte karika túra szerű mellékalakokat, és az ezekRel teljesen ellentétes hangulatok éles váltásait, 1. pl. Pesti Napló, 1882. május 5. Reggeli kiadás, a „Színház és művészet" rovatban, és Beöthy Zsolt kritikáját! 14. L. erről a kérdésről: Gáspár Margit: Csiky Gergely és a franciák, Bp. 1928. 20-22. 15. „Csoportozat. Köcsög az alélt Terkát tartja karjaiban, Ágnes, Mari Lajost ápolják., Jancsó keblére szorítja Lujzát, a vendégek Csengőt fogják. Az ajtóban Schmeks megjelenik két rendőrrel és Csengőre mutat." (II. felvonás vége) 16. L. a rendezőpéldányt és a harmadik felvonás szerzői utasításait!
