Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - OROSZ LÁSZLÓ: Katona József személyisége

Orosz László: KATONA JÓZSEF SZEMÉLYISÉGE Lelkét feltáró vallomások és részletesebb kortársi jellemzések hiányában szinte reménytelennek látszik Katona személyiségének hiteles megrajzolása. A könyvtárnyi Katona-irodalomban alig esik erről szó. Ha igen, főként elhallgatásának, Kecskemétre való visszavonulásának okát kutatva és következményét fölmérve. Erről is ellentétes nézetek állnak egymással szemben. Az egyik szerint csalódott drámaköltőként vonult vissza, és haláláig sajgott benne a mellőzöttség sebe, a másik szerint józan megfontolással választotta a bizonytalan írói pálya helyett a biztos jövőt kínáló kecskeméti ügyészséget, és elégedetten élt szülővárosában. Eletének tanúi zárkózottságát emelik ki. Déryné így jellemezte: „Ez egy igen különös egyéniség volt. Nagy különc, szörnyű komoly mindig s igen rövid beszédű. Egy-egy szóval végzett mindent."

1 Hivatali főnöke, Csányi János ezt írta róla: „sokat beszélni éppen nem szeretett, hanem beszéde s valamely tárgy iránti nyilatkozása élénk, szabatos rövidségű (laconicus) elannyira, hogy e szokásában szinte szenvedélyesnek látszaték."

2 Hallgatagságát jellemzi, hogy városában „percegős pennájú" fiskálisként emlegették. Kecskeméti anekdoták társaságban ügyetlennek, félszegnek mutatják. Az öccse sántaságán gúnyolódó cigánynak nem vágott vissza, a szerénykedve egy kis hitvány rétessel kínáló háziasszonyra ráhagyta, hogy biz' az hitvány, s megütközését látva, zavarodottan mentegetőzött: csak azért mondta, nehogy meghazudtolja.

3 Zárkózottság ára vall az is, hogy levelezés nem maradt utána, kivéve egy Kisfaludy Károlyhoz intézett, szűkszavú levelet, meg azt a szerelmi vallomást tartalmazót, amelyet Déryné emlékezete őrzött meg. Katonához írt levél egy sem került elő. írók közül csak a Bánk bánt rostáló Bárány Boldizsárral volt rövid ideig tartó kapcsolata; az is megszakadt, amikor Bárány elhagyta Pestet. A hozzá írt, Barátomhoz c. versét talán el sem küldte neki; a Bánk bán Jegyzésében már „akkori Barátomnak" nevezte. Aligha jutott el a bizonyára Bárány közvetítette verseiből ismert Dukai Takács Judithoz Katona hozzá intézett, rajongó hangú költeménye. Egy időben Karacséknál lakott, Kultsár Istvánt mint a színtársulat igazgatóját ismerte, volt kapcsolata Trattner János Tamás kiadóval is: arról azonban nem tudunk, hogy részt vett volna a házukban tartott írói összejöveteleken. Annak sincs nyoma, hogy a korában Kecskeméten élt írókkal: Mátyási Józseffel, Nemes Andrással, Garzó Mihállyal kapcsolatot tartott volna. Ha színészekkel kötött is barátságot, mint pl. Udvarhelyi Miklóssal, akinek Bánk bánját 1815 végén vagy 1816 elején felolvasta, s aki a drámát 1833-ban először vitte színre, e barátságok sem lehettek mélyek és tartósak. Mikor 1840-ben Erdélyi János felhívást tett közzé, hogy akik ismerték, írják meg, amit róla tudnak

4

, egyedül ügyészi éveinek tanúja, Csányi János jelentkezett. Nemcsak a tartós barátság, hanem a beteljesült szerelem is hiányzik Katona életéből. Úgy tetszik, ezt eleve reménytelennek tartotta, a viszonzás igényléséig sem merészkedett. Panaszom c. verséből idézem: „Nem vágytam soha vakmerőn / bírására ... ámbár vágyaim oly mohók / mint a fergetegek dühe". Több költeménye mélyén ott sajog a reménytelen szerelem fájdalma, de nem tudjuk meg belőlük, ki volt az a Molli, aki „egyezhetetlen" volt vele, aki „sohasem mosolyga" néki. Érzelmeinek megvallásában Katona bátortalan volt,