Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)
200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - IMRE ZOLTÁN: Bánk bán-előképek Katona József drámáiban
(harmadik szint) a Jeruzsálemben lakó zsidók, a második szint intrikus szerepét Florus, a leváltott jeruzsálemi helytartó és a város zsidó vezetői alkotják. Két fontos eltérést érzékelhetünk: az előző darabokban az uralkodói akaratot maga az uralkodó, vagy ha nem ő, akkor olyan valaki képviselte (Aubigny dementia), aki képes volt azt teljes mértékben megvalósítani. Nem így Titus, aki a császári követelést nem teljes valóságban interpretálja, mert egyénisége a parancs és a végrehajtás közé ékelődik. Ő ugyanis a város értékeit (a templom és a nép) meg szeretné óvni. — Ez az itt még csak minőségi különbség a Bánk bánban majd mellékkonfliktussá (Gertrudis — II. Endre) változik. — Ujabb eltérés, hogy a második szint különböző nemzetiségű, de azonos célú egyénekből tevődik össze: Florusból és a jeruzsálemi vezetőkből. Katona a változtatások ellenére az első szerkezeti sémára jellemző előjeleket (+ uralkodó, - közvetítők, + alattvalók) alkalmazza. Titus is, mint Ziska két ellentétes akarat között hánykolódik — ami a 2. szerkezeti séma jelenlétét mutatja —, de ez még ebben a formában nem mutatna túl a vitézi játékok szerkezeti megoldásán. Ám Katona itt egy új szituáció-kibontási módra érzett rá, az első szerkezeti sémába megpróbálja beleépíteni a másodikat: ezt az eljárást majd a Bánk bán mindkét kidolgozásban felhasználja. Szerkezetileg a Jeruzsálem pusztulása áll legközelebb a Bánk bánhoz. Strukturális szempontból a Bánk bán is alapvetően az öröklött mintát követi. Az első szerkezeti séma finom változtatásokkal jelentkezik mindkét kidolgozásban. Elmélyül az első szint (uralkodó) ellentmondásossága. A második szint kettős irányú összetettsége — amelyet a Jeruzsálem pusztulásában láttunk — elmarad: itt csak az idegen intrikus áll. Ezzel az effektussal Katonának sikerül egységes tematikai elv köré csoportosítania a szereplőket (idegen hazai, nemzeti), s a második szint egységesülése azt hordozza magával, hogy a harmadik szint (az alattvalóké) is homogénné válik. Az így keletkezett két ellentétes nemzetiségű és érdekű hatalmi struktúra között található egyének konfliktushelyzetei összetettebbek lesznek. Ez azt jelenti, hogy a vizsgált második szerkezeti séma is megtalálható, de már ugyanazon elv szerint, mint a Jeruzsálem pusztulásában. Tehát a Bánk bán szintetizálja az első s második szerkezeti sémát, ezzel egy új szerkezeti minőséget hoz létre. Szervesen ötvözi a korszak színi irodalmát alapvetően meghatározó két szín játéktípus (érzékenyjáték és vitézi játék) szerkezetét. Ez a szintézis a Jeruzsálem pusztulásában azért nem sikerülhetett, mert ott Katona tartotta magát a szomorújáték dramaturgiai követelményeihez, és hiányzott az az egységes tematikai elv, amelynek alapján következetesen elrendezhette volna a szereplőket és konfliktusaikat. II. Öröklött és változó típusok (A hős) A vitézi játék a német fordítások lovagdrámáihoz képest csak néhány szituációban kívánt új hőstípust, aki „.. .egy indulattal ábrázolható.. ." 9 ; általában az intrikus által félrevezetett, egysíkúan ábrázolt jellem. Katona ezt a típust már első önállónak mondható alkotásában (azAubigny Clementiában) megpróbálja összetettebbé fejleszteni azáltal, hogy de la Châtre a lányát későbbi ellenségénél nevelteti, s amikor lánya nem akarja követni, megtagadja. így már közelít a több oldalról motivált hőshöz, aki majd a Jeruzsálem pusztulása Titusában jelenik meg. Ebből a szempontból a Ziska nem hoz újat. Az új hőstípus
