Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)
200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - HOWARD, ROGER (Colchester): A történeti drámáról és a Bánk bánról
felett, / miképpen a Nap sok világokon!" (TV. szakasz, 3. jelenet), de aki végül is elszenvedi a következményeit annak a végzetes viszálynak, amely az átmenetileg hatalma alá került alattvalók között alakul ki; olyan személy ő, aki nem riad vissza attól sem, hogy női eszközökkél manipulálja az erősebb nem képviselőit, és akinek, ezt is ki kell emelnünk, ezért több támadást kell elviselnie ezektől a férfiaktól; támadásokat, amelyek tisztán megvilágítják a férfi szekszuális eredetű gyűlöletét, ha magánál magasabb pozícióban nőt talál. Az angol közönség azonnal felismerné az olyan témákat, mint pl. a dilemmák és lehetetlen választási kényszerek, amikkel az érző szívű Bánk bánnak — Gertrudis korrupt uralkodásának következtében — szembe kell néznie, mikor azon tűnődik, hogy szakítson-e az igazságtalan törvényekkel vagy továbbra is az alkotmányos utat válassza. A jelenkori angol közönség véleményem szerint ismerősnek találná a drámának azt a rétegét is, amelyben Katona a magyar főurak lojalitási konfliktusaival foglalkozik. Petur bán idegengyűlöletének mását találhatjuk meg pl. egy miniszterben, Nicolas Ridley-ben, akit Margaret Thatcher elmozdított hivatalából. Ridley a „Kis Anglia" soviniszta hirdetője, aki elfogadhatatlannak tartja, hogy az angol parlament a legcsekélyebb jogáról is lemondjon az Európai Közösség Parlamentje javára — s mégis olyan típust képvisel, amellyel, mellesleg, Thatcher nyilvánvalóan szimpatizált, amíg ez megfelelt érdekeinek. Mindazonáltal Katona darabjának lázadói szerintem nagyon sokféle véleményt képviselnek, így bizonyára néhány alakjának megfelelőjét az angol politikai spektrum Ridley-vel ellentétes végén is megtalálhatnánk, pl. a parlament munkáspárti képviselői között, s az ő viszonyukban az Európai Közösséghez és az USA-hoz: számukra Thatcher — bármily lagymatag — közeledési kísérletei Európához és lelkes amerikanizmusának megnyilvánulásai egyaránt ellenszenvesek voltak. És ezzel eljutottam központi analógiámhoz. Úgy vélem, az angol közönség nem úgy szemlélné Gertrudist, mint „német kérdést" a magyarok számára, hanem mint „amerikai kérdést" saját maguk, az angolok számára. Mert azt a saját tapasztalatukból tudják, hogy az a megoldás, amire Thatcher jutott a maga Anglia és Európa közti lojalitási konfliktusának feloldására, vagyis hogy Amerikát választotta, olyan következményekkel járt az elmúlt évtizedben, amelyek visszafogták a brit gazdaság és társadalom fejlődését, és a továbblépés helyett ahhoz vezettek, hogy Thatcher megpróbálta Nagy-Britanniát egy olyan amerikai erkölcsi és kulturális modellnek alávetni, amely nem felel meg az angol hagyományoknak. Végezetül azt is el kell mondanom: gyanítom, hogy az angol közönség szkeptikusabb része — főként a fiatalok — Katona darabzárását elfogadhatatlanul idealistának találná. Minden bizonnyal vagy cinikusnak, vagy túl naivnak bélyegeznék. Nem nagyon hinnének Gertrudis ártatlanságának bizonygatásában. Elvégre ha valaki felelős egy törvény kiszabásáért, akkor semmiképp sem lehet teljesen ártatlan a törvény következményeiben. Az Endre király által megrendezett kiengesztelődés kimenetelét alighanem túlzottan manipulatívnak mondanák — úgy találnák, hogy ideológiailag elsimítja ugyan a viszályt, de dramaturgiai tekintetben elfogadhatatlan és nem meggyőzően valóságos, a reálpolitika példája, amely nemeslelkű megbocsátásnak álcázza önmagát — egy kis isteni segítséggel. Míg nagyon pozitívan reagálnának arra az alapos portréra, amit Katona Bánk bán általános emberi tulajdonságairól ad, ugyanakkor mindig tudatában lennének annak, hogy — bármik legyenek is erényei és jellemének erősségei, és bármilyen megindító legyen is megaláztatása — Bánk bán mégis csak egy feudális nagyúr. Gyanítom, hogy ez a közönség