Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - MÁRTON LÁSZLÓ: Bánk bán, a királyné megmentője

Márton László: BÁNK BÁN, A KIRÁLYNÉ MEGMENTŐJE Negyedik felvonás, közeledik a végkifejlet. Bánk bán imádott hitvese meghalt, már el is temették. A temetés politikai tüntetésbe torkollik, Simon és Petur fellázítják a nemességet. Az öreg és megtört Bánk bán kisírt szemmel, sápadtan könyörög rokonainak és barátainak: ne tetézzék gyászát a társadalmi rend oktalan felforgatásával. Sok bölcsességről és kevés virtusról tanúskodó szavai süket fülekre találnak: a feldühödött nép követeli a gyilkossággal gyanúsított Ottó herceg kiadatását, majd, miután ez elől Gertrudis királyné mereven elzárkózik, elhatározzák, hogy megostromolják a királyi várat. Odabenn teljes a tanácstalanság, Gertrudis tehetetlen a sokszoros túlerővel szemben, Ottó herceg hagymázos tébolyba esvén, őrjöng, üvöltözik és vagdalkozik. Teljes a reménytelenség. Ekkor balról nyílik egy oldalajtó, s belép, kezében viharlámpással — Bánk bán. Gertrudis rémülete most hág tetőpontjára: biztosra veszi, hogy Bánk bosszút állni jött. Ám erről szó sincsen. A jövevény így szól: .. .Sikerült ellenségeidet kijátszanom, s egy csónakon a várfalhoz eveznem a mocsáron át. Nos hát, jössz velem? Ostromlott helyről biztos helyre viszlek! KIRÁLYNÉ Óh Bánk bán! Igazat szólsz? BÁNK Nem hiszed? KIRÁLYNÉ A történtek után? Hát elfeledted...? BÁNK Nem feledtem, hogy rám bízott a férjed. Hozd a királyfit és kövess! Különös érzésünk támad: mintha ezt a Bánk bán-drámát nem Katona József írta volna. És valóban: az iménti jelenet az Urának hű szolgája c. szomorújátékból való, amelynek szerzője a Katonával azonos évben született Franz Grillparzer. Az ő Bánk bán-figurájában hiába keresnénk a büszke nagyúr ismerős (mi több, megszokott) vonásait; ez a Bánk bán — vagy ahogy Grillparzer írta, Bancbanus — aggastyán, azonkívül hűséges alattvaló és pontos hivatalnok, s magyar szemmel nézve nemegyszer látszik a pedantéria, a pipogyaság és a szolgalelkűség visszataszító karikatúrájának. Lássuk, mi történik az ötödik felvonásban. A királyné mégiscsak meghal, szíven találja egy vaktában elhajított kard (!), de Bancbanusnak sikerül Béla királyfit és Ottó herceget megmentenie, utóbbit jobb meggyőződése ellenére. Endre király győztes hadak élén hazatér Gácsországból; megdöbbenése határtalan, amikor értesül a történtekről, és elhatározza, hogy a zendülést erőszakkal fogja letörni. Már éppen el is kezdené saját királyi székhelyét ostromolni, de Bánk bán az utolsó pillanatban rábeszéli Peturt és Simont, hogy önként bilincseljék meg magukat, és térden csúszva kérjenek bocsánatot a királytól. Időközben Ottó is előkerül a szerencsésen megmentett kis Bélával. Bánk így szól hozzá: „Jóságos gyilkos, add a kezedet!" („Du guter Mörder, gib mir deine Hand!") Endre király, meggyőződve Bánk határtalan hűségéről, aziránt érdeklődik, milyen jutalmat szeretne. Bánk azonban