Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

FÜGGELÉK - Mezei Mária levelei színidirektoroknak 1952-1968 (közli SZIGETHY GÁBOR)

Üzenjen, hogy Blanche valóban az enyém és ajándékoz nekem egy nyugodt nyarat és egy boldog évet. De meggyőződésem, hogy a közönséget is megajándékozza egy kitűnő alakítással. Ha ebben nem lennék bizonyos, nem írtam volna ezt a levelet, ennyire ismernie kell. Szeretnék a színház elégedett és boldog tagja lenni. Válaszát várom és szeretettel üdvözlöm. 5. Bkeszi, 1963. júl. 23. Kedves Feri, júl. 19-i levelét a legnagyobb meglepetéssel olvastam, s mivel szöges ellentétben áll legutóbbi megbeszélésünkkel, melynek alapján rendeztem el nyaramat — kénytelen vagyok rá hosszabban válaszolni. Elsősorban emlékeztetni akarom: mielőtt aláírtam a „Válás magyar módra" c. műsor szerződését, mely június végétől augusztus 2-ig Pesten tart, megkérdeztem Magát, tud-e nélkülözni szeptember 1 -ig. Maga szó szerint ezt felelte: „Lehet, hogy színház nem lesz, de hogy Maga szeptember l-ig szabad lesz, az biztos." Számomra ez a kijelentés hivatalos engedély erejével bírt, hiszen az Igazgatóm mondotta, aki akkor pontosan tudta, milyen életbevágóan fontos nekem, hogy szeptember l-ig szabad legyek. Most mintha mindent elfelejtett volna, ami velem az elmúlt évben történt. Kénytelen vagyok hát emlékezetébe idézni szépen sorban mindent. Ott kezdem, amikor most egy éve Budakeszin megbeszéltük, hogy felbontom Madách Színház-i szerződésemet és átmegyek a bukásokkal kínlódó, Pest legrosszabb hírű színházába, hogy segítsek Magának valódi színházat csinálni. Én 32 éves tapasztalatomat, nevemet, tehetségemet, színházszeretetemet ajánlottam cserébe a Maga ígéretéért: „nem azért szeretném, ha hozzánk jönne, hogy akármit eljátsszon, ami éppen adódik és Magának való, hanem, hogy nagy formátumú, irodalmi értékű, Magára épülő, közösen választott darabot játsszon és ezzel, valamint tanácsaival a színház felemelkedését segítse." (Konkréten a Chaülot bolondja c. Giraudoux-darabban állapodtunk meg.) Otthagytam a nagyszerű Madách Színházat, ahol úgy éreztem, nem becsülik és nem használják fel méltóképpen tehetségemet. Hittem Magának. No, és mi lett a Maga ígéreteiből? A műsorterv összeállításánál senki nem kérdezte véleményemet, s a Jeromos szörnyű bukása után az „Egymillió fontos bankjegy" Lady Pipsy-jét ajánlotta fel, mint parádés indító szerepet számomra. Akkor döbbentem rá, hogy öngyilkosságot követtem el, mikor elszerződtem a Madách Színháztól. A továbbiakban megpróbáltam darabokat ajánlani Magának, s higgye el se Maugham Színházára, vagy Esőjére, se Shaw Warrennéjére nem fizettek volna rá, sőt. Az Ön választása Liliomra esett, s én elkezdtem és befejeztem a saisont Muskátné szerepével, amit már 25 év előtt is „szívességből" játszottam csak el Bárdosnak.