Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

FÜGGELÉK - Mezei Mária levelei színidirektoroknak 1952-1968 (közli SZIGETHY GÁBOR)

Nem is kívánok mást a hátralévő, nem tudom mennyi ideig tartó életemben, hogy mindég legyen méltó szerep, akiért érdemes megfáradni, de érdemes pihenni, enni, sétálni, magamra vigyázni, s esténként elmondani velük valamit az embereknek, amitől talán jobbak, vagy egyszerűen csak jobbkedvűek lesznek. Egy baj van csupán, hogy a színészet, az igazi, fárasztó dolog. Nekem legalább is mindég az volt. Egy-egy nagy szerep úgy kiürít esténként, hogy alig-alig tudom magam feltölteni fizikai- és ideg-erőből másnap estig. S most térek rá másik közös problémánkra. Meg kell, hogy értsen, édes, okos Sándor, miért kértem én kétségbeesetten a Száz nap házasságra a másodszereposztást. Meg is értettek, hiszen meg is kaptam. De meg is kell, hogy kapjam továbbra is. Nem tudok, Sándor kedves, nem tudok áprilisban pld. 16 Nem az én fejem, 4 Hosszú út mellé még 10 Száz napot is játszani. Mert akkor nincs egy-egy napom, amikor kifújhatom magam s megpihentethetem a szívemet. S akkor a 2 nagy szerep hervad meg, vagy, Isten őrizz, betegszik meg. Hivatkozhatom arra, hogy eredetileg is 2 szereposztással indultam neki a 100 napnak. Vámos folyton ígérte, s én csak azért nem forszíroztam, mert nem volt más munkám. De mióta van Roberte, kénytelen vagyok kérni, tartsák meg feltétlen a másodszereposztást, úgy hogy a márciusi 10 és áprilisi 10 előadásból én csak 4-et 4-et legyek kénytelen játszani, mert akkor lesz havonta 6 napom, amikor egész nap fekhetem. Hogy milyen életbevágóan fontos ez nekem, azt bizonyítja az a hozzájárulás is, amit én ajánlottam fel és amit természetesen ezután is állok. Édes Sándor, ugye nem haragszik ezért a hosszú levélért, de jó az, ha Maga ismer engem, gyöngeségeimmel együtt, mert akik nem ismernek, bizony elég csúnyácska színben tudnak feltüntetni néha. Pedig talán nem bűn, hogy megfáradt ember vagyok, s talán az sem, hogy nem szeretnék idő előtt lelépmi sem a színpadról, sem erről a szép világról. Igaz. barátsággal és nagy szeretettel ölelem A drága Ladányi Ferinek, ha szükségesnek tartja, olvassa el ezt a levelet. O oly igaz művész és ember, hogy, azt hiszem, pontosan meg fog érteni, és ha kell, segít Magának a hivatalos rész elintézésében. 3. Budakeszi, 1960. ápr. 4. Ladányi Ferencnek A Madách Színház igazgatójának. Kedves Feri, pontosan ma egy hónapja, hogy Nálad jártam. Veled való beszélgetésem s az előszobádban lézengő tagok (nem is színészek!) közönye — amúgy is igen megviselt s immár orvosi bizonyítvánnyal igazolt túlérzékeny idegeimet, ezen keresztül kövemet — úgy megkínoztak, hogy csak ma van erőm újból Hozzád fordulni. Ma írom hát meg azt a levelet, amiről beszéltünk, s hogy megkönnyítsem helyzetedet, ennek egy-egy másolatát én juttatom el felettes hatóságainknak.