Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

FÜGGELÉK - A 200 éves kolozsvári színjátszás első korszakának dokumentumai (közli: ENYEDI SÁNDOR)

anyagok az Akadémiától a Belügyminisztérium hatáskörébe kerültek, további sorsukat nyomon követni nem lehetett. Az első évek kolozsvári színészetének kulcsfigurája id. Wesselényi Miklós volt, akinek vezetésével, és hallatlan anyagi támogatásával a kolozsvári, s ezzel az erdélyi magyar színészetet — az 1809-ben bekövetkezett haláláig — valamennyi válságából kimentette. Ezért világos volt, hogy id. Wesselényi Miklós színházi levelezésének a feltárása fontos adatokkal szolgál a kolozsvári színészet első korszakának történetére vonatkozólag. Az 1983-ban kiadott Wesselényi-kötet

5 azonban nem tartalmazta az egykori erdélyi, a színház levéltárában megvolt forrásanyagot, mert a szerző nem kapott kutatási engedélyt. A közreadott 106 levél töredékes voltában is jelezte azt a kivételes szerepet, amelyet id. Wesselényi sokoldalú tevékenységével, de mindenekelőtt mecénási gyakorlatával az erdélyi magyar, de az egyetemes magyar művelődésben is betöltött. Néhány levél a kötet megjelenése után került elő

6

, de csak az erdélyi forráshelyek esetleges megnyitása kecsegtetett az eddig feltárt anyag jelentős bővítésével. Az erdélyi, főúri, családi levéltárak mélyén sok feltáratlan dokumentum lappangott, de az Erdélyi Múzeum Egyesület gyűjteményébe került zsibói Wesselényi-levéltár átnézése, kutatása lehetett volna az a másik, döntően fontos forráshely, ahol jelentős színházi dokumentum előkerülésére lehetett volna számítani. Szabó T. Attila tudós, egykori levéltáros közleményéből tudjuk, hogy a Wesselényi-család levéltára — feldolgozott állapotban — már 1938-ban a kutatók rendelkezésére állt.

7 A több mint húszezer darahból álló családi levéltárból a LX1X. rész (Színészet, 1796-1811) és a missilis hányad (LXXIV és LXXV — írók és betűsor szerint rendezve) tartalmazott bőséges színházi anyagot. Ezek akkor még pléhdobozokban voltak. 1991-ben — a változások nyomán — kutatási kérést nyújtottam be a bukaresti levéltári központhoz két levéltári fond tanulmányozására. A Wesselényi családi és a színházi levéltári anyagot kívántam átnézni. Pozitív változás jeleként értékeltem, hogy kérésemet salamoni döntéssel intézték el: a levéltár vezetősége szerint a Wesselényi családi levéltár nem kutatható, mivel szerintük az anyag rendezetlen és ömlesztett formában került át az Akadémiától; a színházi fond kutatása elé azonban nem gördítettek akadályt. Néhány napos kinti kutatás során megállapítható volt, hogy a színházi levéltárat időközben román nyelvű katalógusban dolgozták fel,

8 de amikor az anyagot kikértem, kiderült, hogy a két évtizeddel ezelőtti mennyiség töredékét tették elém: a fontosabb iktatókönyvek megmaradtak, azonban a mellékletek túlnyomó része hiányzik. Viszont a feldolgozott és tanulmányozható színházi irattár 1940-ig kutatható állapotban van. Elsősorban az első korszak írásos emlékeit, és mindenekelőtt a Wesselényi tevékenységéhez fűződő dokumentumokat szerettem volna feltárni. Ez a törekvés nem volt teljesen eredménytelen, bár közel sem volt olyan eredményes, amire arra az anyag korábbi, hozzávetőleges ismeretében számítottam. A már idézett Wesselényi-kötetben van nyoma a színházi bizottság és a Wesselényi közötti 1808-as levelezésnek, de csak most, a levéltárban megtalált levélfogalmazványok alapján közölhető a bizottság március 25-i, április 14-i és június 10-i, Wesselényihez intézett leveleinek szövege. A most átnézett töredéklevéltárból került elő id. Wesselényiné Cserey Heléna levelének szövege, amelyet 1810. szeptember 2-án írt a kolozsvári színházi bizottsághoz. Fájdalommal kellett megállapítani, hogy az egykor bőségesen olvashatott eredeti Wesselényi-levelekből egy sem vészelte át a levéltári átszervezéseket. Az iktatókönyvek áttanulmányozása során néhány olyan adatra bukkantam, amely során — legalább jelzésként — tovább bővíthető Wesselényi színházi levelezé-