Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)
SZÍNHÁZTÖRTÉNET - KÖTŐ JÓZSEF (Kolozsvár): Székelyudvarhely színjátszása (1918-1940)
Kötő József (Kolozsvár): SZÉKELYUDVARHELY SZÍNJÁTSZÁSA (1918-1940) Székelyudvarhely virágzó kultúrájú város volt a két világháború közötti időszakban, országos jelentőségű szellemi műhelyek bölcsőhelye. Elegendő utalnunk nagyhírű iskoláira, melyeknek hagyományai és pedagógiai vívmányai előtt — nem sokkal a tárgyalt kort megelőző időben — Szabó Dezső is fejet hajtott; a provincia ingoványai között európai szemléletű ösvényt taposó Tomcsa és Tompa fémjelezte irodalmi életre: sokszínű politikai, közéleti, kulturális sajtótermékeire, melyek közül kiemelkedik a Székely Közélet napra kész tájékozottsága, politikai józanságról bizonyságot tevő orientációja és az egyetemes emberi kultúra mércéjével mérhető értékrendje; a népművészet „tiszta forrásait" közízlést formáló erővé tevő Haáz-iskolára; a legszélesebb rétegeket mozgósító öntevékeny közművelődési mozgalomra (színházi, zenei együttesek) — s bizonyítottnak látszik tételünk. Ilyen erőteljes művelődési közegben tehát a hivatásos színjátszásnak is kulturális küldetést kellett betöltenie, nem elégedhetett meg csupán a szórakoztatás és kenyérkeresés igényével. A két világháború közötti udvarhelyi színjátszás történetének alapdilemmái éppen ennek a küldetésnek a teljesítéséért folyó küzdelemben kristályosodnak ki, győzelmei és vereségei ilyen értelemben modellértékűek. I. A színjátszás szervezeti keretei Az udvarhelyi színjátszás kulturális értékek termeléséért folytatott küzdelmét értékelve tekintetbe kell vennünk, hogy a tárgyalt korszakban Erdély területét színikerületekre osztották, ezen belül első- és másodrendű körzeteket különböztettek meg, a besorolás pedig befolyásolta a taglétszámtól a társulati emberanyag minőségéig a különböző helységekben fellépő együttesek alkotói potenciáját. Udvarhely a másodrendű körzetek közé tartozott, ami azt jelentette, hogy a prózát és operettet egyaránt játszó társulatok felépítése a következő volt (modellül az 1925-ben Udvarhelyt vendégszereplő Gáspár Jenő-féle együttest vesszük, mint azét a társulatét, amely a két világháború közötti időszakban ebben a városban a legkiemelkedőbb számszerű eredményeket könyvelhette el): igazgató, főrendező, titkár, karmester, korrepetitor, ügyelő, pénztárosnő, ruhatáros, 3 kellékes, 2 színpadi munkás, díszmester, 9 színésznő, 4 segédszínésznő, 6 kardalosnő, 10 színész, 6 kardalos, zenekar. A legfontosabb szerepkörök a nőknél a koloratúr- és a szubrett-primadonna, az énekes naiva, a drámai hősnő, a drámai szende, az anya és komika; a férfiaknál a hős- és jellemszínész, az énekes bonviván, a táncoskomikus, a buffo-komikus, a táncos naturbursch, a táncos siheder, az apaszínész voltak, melyekkel lefedezték úgy a prózai darabok, mint az operettek szerep-kívánalmait. A színészek munka- és életkörülményeire jól rávüágítanak egy korabeli szerződés főbb pontjai (a megállapodást Battyán Kálmán igazgató és Paál Magda primadonna és hősnő szerepkört betöltő színésznő között kötötték 1936-ban):