Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 28. (Budapest, 1991)

200 ÉVES A MAGYAR HIVATÁSOS SZÍNÉSZET (AZ 1990. OKTÓBER 24-25-I NEMZETKÖZI ÜLÉSSZAK ELŐADÁSAI) - Ujes, Alojz (Belgrád): A színház szerepe a délszláv állam kialakulásában

1835-ben „szerb fejedelmi színigazgató" lett Mihajlo Obrenovic fejedelemnél Kragujevacon, és megnyitotta a szerb udvar első színházát (1835-1836). Ő építette az első hidakat a délszláv népek, Magyarország, az osztrák császárság és Európa között, és ily módon ő hozta el először vidékünkre az európai tapasztalatokat. Kísérletét, hogy a szerb színház alapjait Balog István Cserny György c. kortárs darabjával teremtse meg, és üy módon a politikai színházat, a modern színház egyik formáját is életre hívja, keményen megbüntették. Ez nem kedvetlenítette el, élete végéig hű maradt a színházhoz. Csak a 19. század második felében, a nemzeti jogaiért és nemzeti identitásáért folytatott különösképpen nehéz küzdelem után születtek meg népeink nemzeti színházai, a következő sorrendben: 1.1861. Szerb nemzeti színház, Újvidék 2.1861. Horvát nemzeti színház, Zágráb 3.1868. Nemzeti színház, Belgrád 4.1892. Szlovén nemzeti színház, Ljubljana 5.1907. Horvát nemzeti színház, Osijek 6. Fejedelmi-montenegrói nemzeti színház, Cetinje 1945-ben került sor Skopjéban a makedón nemzeti színház megalapítására, s ezzel teljessé vált a nemzeti színházak hálózata a jugoszláv területeken. A nemzeti színház gyakorlati megvalósítása felé 1840-42-ben, az Újvidék-ZágrábBelgrád háromszögben tették meg az első lépéseket. A zágrábi illír olvasókör szerződtette az újvidéki „vándorló műkedvelő színházat", hogy tartsanak Zágrábban előadásokat, szerb-horvát nyelven. így az újvidéki szerb színházi társulat lett az első hivatásos színtársulat a déli szláv területen. Szerbek mellett német színészek is felléptek, majd a német színház lengyel származású tagja, Jozefina Wagi és a zágrábi születésű Julija Stein, a zimonyi német színház tagja is „illír nyelven" játszottak, mivel tudtak szerb-horvátul. A rendezők németek voltak, a főrendezőt Vanininak hívták, s valószínűleg olasz volt. A zenekar elsősorban németekből és zsidókból állott, akik karmesterként is működtek. A Német Színház igazgatója, aki az Illír Színház hivatásossá tételét magára vállalta, a grazi Városi Színház híres igazgatója, Heinrich Börnstein volt. A színház tevékenységét I. KukuljeviéSakcinski horvátosított művével kezdte, amelynek eredeti címe: Erdödy Tamás horvát bán, a siseki győző, vagy a megmentő asszonyhüség. Hazai szerb (pl. Sterija), valamint horvát írók műveit is bemutatták, de körülbelül tíz művével Kotzebue volt a legtöbbször játszott szerző. Sok európai klasszikust is bemutattak, köztük Kisfaludy Károly Lepa Grkinja c. darabját. Ily módon az első délszláv, „illír", illetve az első hivatásos színház megteremtésében majdnem egész Európa részt vett. Egyrészt a francia forradalom (1789) és a napóleoni háborúk, másrészt a szerb felkelés (1804-1817) és Vuk nyelvi és kulturális reformjai, harmadrészt a Szent Szövetség és Metternich szellemi alkotásokat sújtó, mindent átfogó cenzúrája (1815-1848), továbbá a magyar szabadságharc (1848-49), s a bécsi udvarral kötött kiegyezés (1867) rajzolják ki azt az alapvető és széles körű feltételrendszert, amelyben a délszláv népek színházi kultúrája és színházi tevékenysége fejlődött. Különös impulzust adott a szerb forradalom és a szerb állam kialakulása a délszláv népek további fejlődésének és törekvésüknek egy közös állam kialakítására. Ez a történelmi esemény zavarólag hatott az addigi egyensúlyra és Ausztria, valamint Törökország stratégiai terveire. Szerbia, az új állam léte, amelyet az addigi török alattvalók és adófize-