Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)

DRÁMATÖRTÉNET - Szilágyi Ágnes: Molnár Ferenc dramaturgiájának forrásai két bohózatfordítása tükrében

amikor Jeanne-ról beszél Aubrinnal, a lány apjával: „Csinos, okos lány, az egész környék úgy táncol, ahogy ö akarja. Még te is, öregem." (I. felv. 2. jelenet.) Az eredetiben ugyanez a rész így hangzik: „...csinos' lány, azt beszélik. Azt mondtad, mindent megcsinál a majorságban. Rendkívüli asszony lesz." (I. felv. 3. jelenet.) A különbség akkor is nyilvánvaló, ha a Jean-Jeanne dialógusokat tekintjük. Az erdeti szövegben, amikor Jeanne toulouse-i utazását tervezi, de ennek okát még a néző is csak sejti, Jean pajtáskodó gúnnyal válaszol a lánynak, hogy ha világot akar látni, kalandokat keresni, ne Toulouse-ba menjen, hanem Párizsba, hiszen ilyen okokból mindenki oda megy. Molnár ezt kihúzza, ehelyett az ő változatában Jean komolyan, de szeretetteljesen akarja Jeanne-t lebeszélni tervéről (I. felv. 3. jelenet). Amikor Jeanne először jelenik meg, az eredeti szövegben Jean éppen vadászathoz készülődik, töltényekkel bajlódik és azok minőségén zsörtölődik, ezáltal a néző figyelmét elterelve, kettőjük beszélgetését érdektelenebbnek mutatja. Molnár ezt áthelyezi annak a jelenetnek az elejére, ahol Georgina jelenik meg először a színen, ezáltal érvényesíti egyidejűleg másik törekvését is: tompítja Georgina és Jean viszonyának fontosságát. A darab befejezésében viszont - miután az előzőkben a Jean-Jeanne-kapcsolat élékítésén fáradozott - meghúzza kettőjük párbeszédét, és azt a részt tünteti el, amikor Jean nyíltan szerelmet vall Jeanne-nak. O is érzi, hogy ez túlzás lenne, s nem utolsósorban pedig ezáltal felgyorsítja a harmadik felvonás végének ritmusát. Molnár Ferenc dramaturgiai feszültségteremtő tehetsége másutt is tettenérhető. A mű lélektani fordulópontja az a jelent, amikor Georgina és a gróf először találkoznak (II. felv. 12. jelenet). Ennek előzménye egy levél, melyet Larzac gróf a lánynak címzett, hogy elszakítsa Jeantól, újra megtalált fiától. Az ok Georgina apjának kétes múltja. Am a személyes találkozás Georginával lefegyverzi, megbénítja akaratát. Rokonszenve egyre nő a lány iránt, és a jelenet végére végleg letesz a levél átadásáról. Flers és Caillavet nem használták következetesen a levél szerepét, hiszen a gróf hol előveszi, hogy átadja a dialógus alatt, hol a zsebébe süllyeszti, végül összetépi. Molnár Ferenc a szerzői instrukciót megváltoztatva felerősíti a tanácstalanságot, többször ismételteti a levél előhúzását-elrejtését, hogy a befogadó számára hihetőbb és hangsúlyozottabb legyen a mindent eldöntő lelki folyamat, melynek egyetlen jelenet során kell végzetessé válnia, hogy energiát adjon a darabnak a boldog befejezésig. Figyelemre méltó adalék a fordító dramaturgiai ötlettárához a tömörítés eszköze. Jeleneteket von össze, mint például az első felvonás második és harmadik jelenetében Jeannak először a csendőrrel, majd Aubrinnal folytatott beszélgetését míg az eredeti mű a szétválasztás lassúbb ritmusú tagolását választotta. Másik jellemző eszköze a húzás. A Molnár Ferenci-i vígjátéképítkezés szabályai szerint az első felvonás még csak-csak elbírja a terjengősséget, a második már kevesebb „csevegést" enged meg, a harmadik pedig nem tűrhet meg semmiféle kanyargós kitérőt. A francia szerzőpárost gyakran elcsábítja a lehetőség, hogy egy-egy helyzetkomikum kiaknázása vagy érzelmi ömlengés érdekében feláldozzák a színpadi játék feszültségét, és önálló életet élő jelenetekre szabdalják a darabot. Molnár Ferenc fegyelme kiküszöböli az egyenetlenségeket: többet húz a második, kevesebbet az első felvonásból. Az első felvonás során azonban nem tudja megtagadni magától a vonzó lehetőséget, hogy aforizmákkal tarkítsa a dialógusokat és csillogtassa szellemességét. Például a harmadik jelenetben: „Mégiscsak furcsa, az asszonyok mindent elmondanak az embernek, ha iz ember nem