Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)

DRÁMATÖRTÉNET - Szilágyi Ágnes: Molnár Ferenc dramaturgiájának forrásai két bohózatfordítása tükrében

Szilágyi Agnes: Molnár Ferenc dramaturgiájának forrásai két bohózatfordítása tükrében I. Párizs hatása a Vígszínház fordítójára „A békebeli, vidám Párizsnak egy oszlopa dőlt ki Robert de Flers-ben. Művei azt a parfümt lehelik, amely a század elején oly vonzóvá tette Párizst az idegenek számára, kivéve a vér meleg és az acél hideg szagát..."

1 Szini Gyula búcsúztatja így az irigylésre méltóan sikeres színdarabírót 1927-ben. Flers elválaszthatatlan alkotótársa Gaston Armand de Cailla vet volt. Összenőttek ők ketten, mint Turai és Gál, Molnár Ferenc Játék a kastélyban c vígjátékának írópárosa. Turai jellemzése rájuk is érvényes: „Igazi társszerzők, egy pillanatra se hagyják el egymást. Egyetlen kis ötletnek sem szabad elveszni."

2 Művészetüket pedig az ízig-vérig polgári világváros jóléte termelte ki, és fogyasztotta. Az estélyek, a játéktermek, az illemtudóan botrányos flörtök, a vihar egy pohár vízben konfliktusainak voltak ők a mesterei a színpadon. 1904-ben Franciaország aláírja Nagy-Britanniával az Entente Cordial szerződését - a Flers-Caillavet társascég ugyanebben az évben arat sikert első emlékezetesebb bohózatával, melynek címe: Les sentiers de la vertu (Az erény útját). A sokasodó társadalmi-szociális elégedetlenség 1905-ben Jaurős vezetésével Szocialista Párttá szerveződik - az ő hírnevüket és pénztárcájukat pedig a L'Ange du foyer (Az őrangyal) sikere dagasztja tovább. 1911-ben a második marokkói válság lobbantja lángra a sovinizmus és a gyarmati agresszió háborús tűzfészkét - a szerzőpáros pedig sikerei csúcsára érkezik a Papával. Közben pedig a többi siker: Miquette et sa more (A kis trafikoslány), Le roi (A király), L'Ane de Buridan (Bundán szamara), Le bois sacré (A szent liget), Primerose stb. Az emberek színházba járó része talán éppen ezért menekült ilyen mohón a bohózatok minden rosszat, országos gondokat, félelmeket, szorongást feledtető atmoszférájához, mert oly sok felhő tornyosult akkoriban Európa fölé. • A világháború alatt Caillavet meghal, és Flers többé nem talál méltó alkotótársra.A hangos sikerek mind jobban elhomályosulnak, és Flers „elzüllik", ugyanis ugyanis 1920-tól a francia Akadémia tagja, de ekkor már nem beszélnek róla annyit; pedig haláláig főszerkesztője a Figaro irodalmi rovatának is . A Vígszínház igényt tartott a Párizsban sikert aratott bohózatokra, így Flers és Caillavet darabjaira is. Az írópáros majd minden itthon játszott színdarabját Molnár Ferenc fordításában ismerhette meg a közönség, ezeket a Vígszínház közönségrétegének ízléséhez alakítani első megközelítésben a fordító dolga volt. A Bundán szamara és a Papa Molnár Ferencnek nem első fordításai. Ekkor már zajos sikereket tudhatott magának, mint író és mint műfordító egyaránt. Saját színdarabjait tekintve túl volt A doktor úr (1902. XI. 28.), a Józsi (1904. I. 5.), Az ördög