Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)

DRÁMATÖRTÉNET - Nagy Adrienne: „De a művészet mindörökké él" (Csiky Gergely ünnepi prológusai)

DRÁMATÖRTÉNET Nagy Adrienne: „De a művészet mindörökre él" (Csiky Gergely ünnepi prológusai) 1837. augusztus 22-e a magyar reformkor egyik legnagyobb pillanata, a nemzeti romantika 1830-tól 1841-ig számított második szakaszának feltétlenül a csúcspontja.

1 Hány javaslat, újságcikk, országgyűlési felszólalás és küzdelem, fizikai és szellemi munka előzte meg a német szótól hangos, német kultúra alatt nyögő, immáron jelképpé vált magyar város bensőséges ünnepének napját! Meddig és hányan várták szívrepesve, hogy a társadalmi egyetértésből és összefogásból született, belső díszítéseit tekintve is hangsúlyozottan nemzeti színház, pontosabban még a Pesti Magyar Színház frissen festett függönye fellebbenjen e napon, „hetedfél órakor",

2 és Magyarországon is otthonra leljenek e „nemzet apostolai", ahogy tették azt kollégáik sokkal korábban Erdélyben, Kolozsvárott. A meghatódva érkező közönséget a mészgödrök, homokbuckák, Déryné ottfeledett festékesvödörtől tönkrement atlaszruhája sem zavarta. Nálunk ugyanis nem teremtett uralkodói kegy nemzeti színházat, mint például Ausztriában. Ennek az épületnek a megteremtése szorosan összefonódott a haza és haladás gondolatkörével, a nemzetért és ezzel szorosan összefüggő nemzeti nyelvért és kultúráért, és a polgári értelemben vett nemzeti fejlődésért folytatott küzdelemmel. E harc színházi „csatájának" befejezetlensége, egyben a reformkor küzdelmeinek befejezetlenségével szinte szimbólumként azonosítható, de felemássága ellenére meglétet jelent, és reménnyel tölti el a nemzetet. Pest vármegye színházi bizottságának 1836. november 22-i ülése foglalkozott a színháznyitásra szánt darabbal. Előbb drámapályázat is felmerült, végül azonban a testület a jegyzőkönyv szerint úgy döntött, hogy „...az evégre készítendő, különben is tapasztalás szerint nem nagy érdekű darab helyett, sokkal jobb lenne egy, a tárgyat minden oldalról kifejező Prológ."

3 Vagyis az a műfaja amely az elkövetkezendő ünnepélyes színházavatóknak a meghatározójává vált. A prologosz az antik görög drámák elején monológ vagy párbeszéd formájában a helyzet felől tájékoztatott. A régi magyar színészet korában, például kb. húsz évvel a Pesti Magyar Színház megnyitása előtt „beköszöntő beszéd"

4-et jelentett, majd - éppen Vörösmarty Mihály is - „előjáték"-nak fordította. Minden fordítás pontos, és miután a szó eredete a színház bölcsőjéig vezet, egyben a színháztörténet folyamatosságát is kifejezi az athéni Dionüszosz színháztól a Pesti Magyar Színházig és tovább. Miután Fáy András szerényen elhárította a színházi bizottság felkérését, Vörös-