Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - Nyerges László: Carlo Goldoni színháza Magyarországon II. (1841-1941)

ner A félénk vagy Hanswurst az éjfélt szellem című darabja például Wenzel Müller és Joachim Perinet Ujholdvasárnapi gyermek címen került színre. Az eredetihez képest csekély változtatással és hatásos zenével, így az énekes érzékenyjáték típusaként maradt divatban. Bécs városi életének felfedezése és a színpadon való megjelenítése Ferdinand Raimund működését megelőző szeTzői hármas nevéhez fűződik. Adolf Bäuerle a bécsi életképet színháza alkotóelemévé teszi. Típusai, karakterei a cselekménnyel összhangban bontakoznak ki. Gyakran önmaguk jellemzését adják, és beszélő neveket - Redlich, Atreit, Freimut stb. - viselnek. Goldonitól eredeztethetők Das Haus der Laune, Der Tausendsassa, Leopoldstag (Mátyás napja Soroksáron címen játszották Pesten), Die falsche Primadonna, Die Geisterfamilie és az Untergang der Welt. Bauerlénél visszatérően megjelenik a bécsi kisember állandó vonásokkal karikírozott figurája, Staberl. A bécsi helyi bohózat, a paródia aktuális strófákkal, pesti ízekkel, helyi színezettel, magyarra keresztelt nevekkel és környezetben szólalt meg később a magyar színészet berkeiben. Kari Meisl leginkább a bécsi életet a színpad számára felfedező Philipp Hafnerhez állt közel. Hafnertől Meisl köznapi figurákat, Báuerlétől a tündérjátékokból vett vándormotívumokat, olasz hatásra kidolgozott helyzeteket kölcsönzött. Goldoni figuratárából merítve készítette él Die Zwillingsbrüder von Krems (Due gemelli veneziani alapján), Die Heirat durch die Glücklotterie (Matrimonio per concorso alapján), Der lustige Fritz, Ein Tag in Wien című komédiákat. Amint Goldoni egyes komédiái esetében a nemzeti jelleget, a figurák nemzeti érzését hangsúlyozza, ugyanúgy Meisl is állást foglal a külföldieskedés, az idegem divatok majmolásával szemben. Josef Gleich színházában már az érzelmi mozzanat keveredik a komikus romantikus nép drámák, lovagdrámák, rabló- és kísértet-történetek cselekményébe. Darabjainak magyarítása az ő esetében is megtörtént: egyik bohózata a Ketskeméti család Bécsben címet kapta. Mindhárom szerzőről el lehet mondani, hogy realisztikus alakjainak megrajzolásánál a Goldoni által megfogalmazott és a Hafner által fyirdetett karakterábrázolás iránti igényt tartották szem előtt, amikor a színpadot sajátos figurákkal, bécsi életképekkel élénkítették. Kétségtelen, hogy a bécsi népszínház történetének legjelentősebb alakja Ferdinánd Raimund, aki feltehetően jól ismerhette Goldoni reform-gondolatait. Erre mutat a hasonlóság a Der Verschwender című színjátéka és Goldoni II Prodigo című karakterkomédiája között. Ez utóbbi főszereplője, Momolo éppen olyan robbanékony, érzéssel telített, nagyvonalú, mint Raimund színjátékának főszereplője, Flotwell. De az Alpenkönig und Menschenfeind is rokonságot mutat a Bourru bienfaisant című Goldoni-komédiával. A fentiekben Goldoni bécsi hatására emlékeztettünk, és a bécsi népszínműnek a pest-budai színházi életben való jelenlétére is kívántunk utalni, mert úgy véljük, Goldoni hatása ilyen közvetett úton jutott el a pest-budai német színpadokra, és hatott később a magyar népszínműre is. Magyarországon a polgári átalakulás hiányában nem alakulhattak ki a népi művészet ágazatai, ezért városi művészet sem tudott meggyökeresedni, ami hozzájárult a népiesség falusi jellegéhez. Mégis a magyar népszínmű népies életképei a mindenna-