Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - Kovács Gábor: Németh Antal Bánk bán - rendezése (Nemzeti Színház, 1936.)

Kovács Gábor: Németh Antal „Bánk bán-rendezése" (Nemzeti Színház 1936.) I. „A Bánk bán elismerten a legjobb magyar klasszikus tragédia, és mégis színpadi karrier dolgában messzire elmarad más magyar darabok mögött. Mi ennek az oka?"

1 Hevesi Sándor 1928-ban önmagának teszi fel a kérdést, ám századunk valamennyi jelentős magyar színházművésze kénytelen volt szembesülni a problémával. Három évtizednyi tépelődés után Hevesi merész tervekkel próbál megoldást találni. Kissé átgondolatlanul arról nyilatkozik, hogy „színszerűbbé" kívánja formálni Katona - nemzeti ereklyének számító - drámáját. A kultúrexpanzió ábrándjától megittasult, s ezért nemzeti értékeire féltő gonddal ügyelő kor szenvedélyesen reagál. A bejelentett szándék körül váratlan erejű vihar támad. A törvényhatóságok feliratokban tiltakoznak a kegyeletsértés ellen, vádló és védő nézetek csapnak össze, s bár többen - köztük Herceg Ferenc

2 is - támogatják Hevesit, a rendező előbb magyarázkodni, majd hátrálni kényszerül. Végül 1930-ban rendezi meg a darabot megkurtítva

3

, de immmár nagyobb változtatások nélkül. Németh Antalt óvatosságra inti a neves előd kálváriája, s mivel írói érzék dolgában amúgy sem vehetné fel vele a versenyt, új utat keres. A dramaturgiai módosításokat nem a szöveg átformálásával, hanem a színpadi látvány megújításával kívánja elérni. E vállalkozás eszközeit és eredményeit próbáljuk felvázolni az alábbiakban. A dolgozat középpontjában Németh Antal színházművészi alkotómunkája áll, melyet a választott előadás kapcsán igyekszünk megvilágítani. Választásunkat a következők indokolták: Katona drámája Németh Antal rendezői alapproblémái közé tartozott. A Bánk színpadra állítása ezért jelentős, egész színházművészeti pályáját fémjelző vállalkozás. Másfelöl a 36-os rendezés összegezni látszik a korábbi elméleti, gyakorlati tanulmányokat: a németországi tapasztalatokat csakúgy, mint a szegedi eredményeket. Egy korai, töredékben fennmaradt kéziratban színházeszményét taglalva tér ki a Bánkra,

4

. A kultúrszínházat - írja Németh - az jellemzi, hogy tudatosan vállal egy teatralitáson túli célt, letűnt korok időtlen színházirodalmi értékeinek életben tartását, megőrzését, átmentését a jövő számára. Az egyes nemzeti színházművészeteknek ezért legjelentősebb nemzeti drámáikkal kell Európa elé lépniük. A különböző nációk így, egymás megismerésén keresztül saját lényegük felismeréséhez juthatnak el. Klasszikusaink közül csak a Tragédiát és a Csongort ítéli alkalmasnak, hogy leküzdve a nyelvi izoláltságot elismerést szerezzen a magyar színháznak, kultúrának. A Bánk bán tipikus magyar alakjait és állandó történelmi problematikáját más népek száI