Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)
SZÍNHÁZTÖRTÉNET - Rajnai Edit: A festő és a színész a színpadon (Márkus László és Góth Sándor egy-egy rendezése a Magyar Színházban, 1910-ben)
A két színmű Ausztria, pontosabban Bécs színiirodalmának szülötte, szerkezetük a játék környezete, kora, ideje, és a manőverbohózat utolsó felvonásának kivételével, helyszíne hasonló előadási lehetőségeket kínál. A Csákó és Kalap, amely a Monarchia „Császári és Királyi" hadseregének kicsúfolása, a közös hadsereg jellegzetesnek érzett alakjaival népesíti be történetét. A színmű eredeti címe Feldherrenhügel, kezdőbetűivel a közös hadseregre utaló magyar fordítás Heltai Jenő leleménye. A mese szálai az ezredjubileum megünneplése körül bonyolódnak. Az első két felvonás bemutatja a jubileumi hadgyakorlat előkészületeit és a felvonuló katonafigurákat. Lenckfeld ezredest, akinek leghőbb vágya a polgári nyugalmat jelképező esernyő és cilinder, Kenderessy kapitányt, a jóvágású magyar tisztet, a mélabús Rimanszki főhadnagyot, a korlátolt és szigorú őrnagyot, az ezredorvost, akinek gyógyászati baklövései a tisztikar állandó céltáblái, a buzgó, katonai és férfiúi önkritika nélküli Palicsek hadnagyot, s végül az urát és annak alantasait egyaránt kommandírozó ezredesnét. A bohózat bohósága így a karakterek megteremtéséből, illetve megformálásából s a dialógusokból bontakozik ki. Az elmaradhatatlan szerelmi szálat Kenderessynek és feleségének egymásra találása, illetve az ezredtulajdonos főhercegnek és a kikapós Landiesennének röpke kis kalandja képviseli. A harmadik felvonás maga a manőver, a szerelmesek kibékülése és a nyugdíjazásra vágyó ezredes terveinek meghiúsulása. Hermann Bahr vígjátékának struktúrája francia mintára, a francia társadalmi színmű szerelmi, házassági három -, itt négyszögére épül. Maga a mese nem bővelkedik izgalmas és váratlan fordulatokban, mindössze három cselekményponton „történik" valóban valami: az első felvonás eleje Heil k elutazását jelenti be, a felvonás végén Jura doktor érkezik és közli: felesége és a zongoraművész együtt fogják tölteni a hétvégét. Az elkövetkezők lendítő motívuma a párcsere: Mária és Jura egymást választják, mire Heink már egyáltalán nem kívánja Delfinát választani. Az utolsó felvonás így az a szellemi, lelki és szópárbaj, amelyet ki-ki a maga párjáért vív. Heinknek, Máriának, a feleségének, a Heink által éppen zsákmányul ejtendő Delfina babácskának és Delfina fura, bölcselkedő bölcs párjának története a dialógusokból bomlik ki. A Csákó és Kalapot és A koncertet, dikció központú struktúrájuk is közelíti egymáshoz, amellett, hogy a játék kora megközelítőleg az előadás létrejöttének idejével, a színmüvek helyszínei vagy a közönség közvetlen környezetével, vagy a közönség által ismert terekkel, szobákkal, szalonokkal azonos. Márkus Lászlónak, a Csákó és Kalap rendezőjének, hivatásos színházi munkássága 1908-ban kezdődik, Beöthy László szerződési ajánlatával, 3 amikor elvállalja a Magyar Színház rendezői feladatait már négy éve újságíróskodik. Képzőművészeti és színházi kritikái az „Alkotmányban" és „A Hétben" jelennek meg, művészet- és színházelméleti írásainak a „Magyar Szemle" és a „Művészet" ad teret. Az 1908 és 1923 közötti tizenöt évből, amelyet Márkus László előbb csak a Magyar és a Király Színház rendezőjeként, majd a Magyar és a Király Színház főszcenikusaként Beöthy László színházaiban eltöltött, szinte alig maradt fenn dokumentum az általa színpadra állított produkciókról 4 . A Csákó és Kalap 1910-ben keletkezett rendezőpéldánya litografált szövegkönyv. Bemard Shaw Blanco Posnet elárultatása című egyfelvonásosán kívül a Csákó és Kalapról megmaradt szöveg az egyetlen teljes Márkus László-rendezőpéldány ebből az időszakból. Eredetileg pusztán a bohózat szövegének sokszorosítása lett volna, ám végül a Magyar Színház rendezőpéldányáról
