Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)

FÜGGELÉK (Dráma- és színháztörténeti dokumentumok) - Illés Endre levelei Mezei Máriának (közli: Szigethy Gábor)

Drága Máriám! Miskolc-Tapolca 1951. júl. 21. Mintha egy nagy forgószél tört volna rám az utolsó hónapokban, úgy elkapott és elkábított a sok és fárasztó hivatali munka. Alig tudtam kitörni belőle, a szabadságom hétről hétre tolódott. Végül - őszinte meglepődésemre itt, Miskolc-Tapolcán ébredtem fel. (Eredetileg a Mecsekre, majd Lillafüredre akartunk menni; már volt is helyünk, de a szabadságeltolódások miatt az Ibusz útján lefoglalt szobákat le kellett mondani.) Még sohasem voltam Tapolcán s egészen meglepődtem: szinte üdítően szép hely. Nagyon ápolt, (s már ez egymagában is kellemes és gyönyörködtető!). Ennek a sok kis tónak csillogó vízfelülete, a fák teljes zöld-skálája, az egészen különösen szép, szétszóródó napfény, örökös, alig érezhető levegőmozgás: mindez egybefolyik, egymásbaszövődik, hullámzik, játszik egymással: a Margitsziget álmodhatta magát fiatalkorában ilyennek. És az egész képbe belopja magát az örökös, nagyon kellemes, halk vízesés zúgás. (A Tátrában, a régi Palace-ban, ezt a vízeséshangot külön szerettem.) Egy kis villában egészen jó szobát kaptunk. A telepen egyetlen étterem van, itt eszünk. (Erről már lényegesen kevesebb dicséret! A pincérek szemtelenek és tunyák, majdnem olyan rosszak, mint Pesten,.a Gellértben.) Mindez megúszható naponta kb. 120-150 forinttal. A strand is jó, hideg és langyos-vizes nagy medencék. Sőt csodálatos, szénsavas kis tavifürdő is van: ezt még nem próbáltuk ki, csak érdeklődéssel néztük. Mit csinálok? Naponta tíz órát alszom! Ez elképzelhetetlenül jó. Azután: fürdünk vagy sétálunk, (nagyokat!). Olvasok is: az Anna Kareninát, Németh László új fordításában. (Képzeld: olyan friss vagyok, hogy a magammal hozott kitűnő detektívregényekhez eddig nem is nyúltam. Amint látom, nem is fogok már.) Hoztunk kávéfőzőt: feketét is szorgalmasan főzünk. (A szobához remek, külön feljáratú kis veranda is tartozik, - ez a kávézások színhelye.) Mindezeket a bukolikus örömöket te persze csak mosolygód. Teheted is. Nagyon sokat és őszintén irigykedve emlegettünk téged az elviselhetetlenül nehéz, utolsó pesti hetekben, - milyen szépen, okosan, remekül teremtetted meg az otthonodat. Pontosan arra vágytam, ahogyan te élsz! S ebből valamit megkaptam most, itt. Máriám, eddig csak magamról beszéltem. Mintha nem is érdekelne, mi van veled? Pedig - mondom - nagyon-nagyon sokat gondolunk rád. De az ember oly fáradt, s fáradtságában olyan tehetetlen... Annyiszor szerettünk volna együtt lenni veled, s mindig csak halasztottuk! Minden, amit rólad tudunk, a lapokban megjelent kis hír: új szerződésed a jövő szezonra. Jó ez? Helyben, szerepben, fizetésben? (Persze, csak viszonylagosan... Mert az ember időnként mégis csak felébred a kábulatból és csodálkozva kérdi: hát nem te játszod a Nemzetiben a legnagyobb szerepeket?!)