Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)

FÜGGELÉK (Dráma- és színháztörténeti dokumentumok) - Hevesi Sándor és Herczeg Ferenc levelezése (közli: Gajdó Tamás)

mutatványos kutyába, - csak egybe, s nem egy egész falkába. Hosszú sorát idézhetném a legjobb igazgatóknak, akiknek a bajuk majdnem mindig az volt, ami Szigligetié, Paulayé is volt, s az enyém is, hogy többoldalú tevékenységükkel - pedig ezt épp a színház sokoldalú mivolta követeli meg - provokálták s hadsorokba tömörítették maguk ellen a ki nem elégíthető, falánk tehetetlenséget. De azok közül egyik sem dicsekedhetett azzal, ami részül jutott nekem, hogy az ország legelső írója mondott ügyünkben ítéletet. Ha még ezután eszembe juthatna panaszkodnom, mindenki joggal vethetné szememre, hogy dicsekszem. Bár módom állna valaha valamiképpen válaszolni. Egyelőre csak megköszönni tudom. Igaz, régi, tisztelő híve, Budapest, 1932. jún. 21. Hevesi Sándor 19. HEVESI SÁNDOR HERCZEG FERENCHEZ Méltóságos Uram, most, amikor megválók a Nemzeti Színháztól, úgy érzem, hogy hálával és köszönettel kell búcsúznom Öntől, aki a lefolyt hónapokban az első pillanattól fogva a legutolsóig mellettem állott, s védte a Nemzeti Színházat abban a harcban, amelyben nincs győző és legyőzött, csak egy ártatlan áldozat, maga a színház, mely most a politikától kapott sebeitől vérzik. Még csak egy kérdésem van Önhöz - ugyanaz, amit a vizsgálóbizottság elnökének mondottam: Ne hagyja el a Nemzeti Színházat, mely negyven esztendeje fénylik az On sikereitől, s amelynek semmiféle küzdelemben vagy hajszában nem lehet és nem szabad alulmaradnia. Régi tisztelő híve, Budapest, 1932. okt. 14. Hevesi Sándor 20. HERCZEG FERENC HEVESI SÁNDORHOZ . Tisztelt és kedves méltóságos Uram, hálásan köszönöm szíves sorait. Akár sikerrül a tervbe vett előadás, akár nem: mindenképpen nagyon lekötelezett azzal a szeretetével, amellyel Bizáncot a pártfogásába vette. Bizonyára megkapta pénteki táviratomat? A könyvvel baj volt, pénteken