Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)

DRÁMATÖRTÉNET - Szilágyi Ágnes: Molnár Ferenc dramaturgiájának forrásai két bohózatfordítása tükrében

viccel."

32 Vagy: „A szerzőknek velük egyenértékes fordítójuk akadt Molnár Ferencben...[a fordítás] olyan fordulatossá, színessé és biztossá válik, mintha Molnár Ferencet hallanók. 04 pedig mindig szívesen, sőt nagy örömmel hallgatjuk".

33 A szereposztás: de Larzac grófot Góth Sándor, a rendező alakította. „A tempót Góth adta meg, a gróf szorgalmas, eleven, gazdag képzeletű ábrázolója" - írja Sebestyén Károly a Budapesti Hírlapban.

34 Góth nemcsak mint rendező, hanem mint színész is fantasztikus vitalitást áraszthatott a színpadon. Georgina megformálója Góthné Kertész Ella volt. Jeant Csortos Gyula játszotta, Charmeuilt Tanay Frigyes. A, további szerepekben Szerémy Zoltánt (Jocasse abbé), Vendrey Ferencet (Aubrin), Molnár Arankát (Jeanne) láthatta a közönség. Azt, hogy Góth mennyire testre szabottan dolgozta át a szövegeket, azon is lemérhetjük, hogy Kertész Ella külsejét is hűen írja le, nem törődve azzal, mi állt az eredeti darabban. Flers és Caillavet így fogalmaz: „Neked finom, elegáns, csinos, nyúlánk aszszony kell, szép világos szemű. "Jean válasza erre: „Hát ismeri Georginát?"

35 Góth ezzel szemben tekinttel volt a valóságos, konkrét illúzióra: „Szinte látom már magam előtt a feleségedet! Karcsú, de izmos, előkelő, elegáns, de azért pikáns, a szeme csillogó..."

36

. Ezáltal a rendező voltaképp azt az alakot festette le, amilyennek ő Kertész Ellát képzelte el ebben a szerepben. A kisebb karakterszerepek alakítóiról sem feledkezik meg a sajtó, bebizonyítva, hogy a Vígszínház produkciói nem egy szerepre, hanem szoros csapatmunkára voltak felépítve. Több kritika külön is kiemelte a szép és érthető színpadi beszédet. Ez azért tekinthető az új játékstílusban erénynek, mert itt a színészek sokszor a rivaldának háttal, a közönségtől elfordulva, vagy különböző furcsa pózokban társalognak, és ezekben a helyzetekben az érthetőség fokozott elismerést érdemelt. A Vígszínház a tradíciókkal folytatott csatából győztesen került ki. Mindebből azonban a közönség nagy része nem sokat látott. Ok saját szórakozásuknak tapsoltak, véleményük megegyezett a Magyarország c. lap kritikusának véleményével: „Ez a darab nem arra való, hogy boncolgassuk, hanem hogy élvezzük és gyönyörködjünk benne".

37 JEGYZETEK 1. Szini Gyula: Robert de Flers, Nyugat, 1927. II. 421. 2. Molnár Ferenc: Játék a kastélyban. Anekdota három felvonásban. 699. (Molnár Ferenc színmüvei, Bécs, Rudolf Novak GmbH, 1972.) 3. Ady Endre: Molnár Ferenc színpada, Nyugat, 1910. II. 1910. 4. Uo. 5. Flers-Caillavet: Buridán szamara. Fordítás. I. felv., 11. jelenet, 39. 6. Bárdi Ödön: A régi Vígszínház, Bp., 1957. 46. 7. Flers-Caillavet: Buridán szamara. Fordítás. II. felv., 6. jelenet, 57. 8. Pesti Napló, 1909. okt. 8. 9. Budapesti Hírlap, 1909. okt. 8. 11.