Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)
SZÍNHÁZTÖRTÉNET - GAJDÓ TAMÁS: A Feld Irén vezette Kamarajáték
Budapestről, a színházba járók megjelennek. Ezek a feljegyzések jól mutatják az akkori átlagember viszonyát a modern irodalomhoz: "A közönség bizonyos része semmiképpen sem árulta el azt az érettséget, amivel egy Strindberg drámát hallgatnak meg. Zaj, nyugta5 9 lan vidámság, köhécselés, pisszegés... Untatta őket Strindberg." Csehov Sirály ának fogadtatására mi sem jellemzőbb, hogy még a kritikusok egy része is * unalmasnak és drámaiatlannak tartja Csehov remekét. Ilyen körülmények között szinte bámulatos és csodálatos, hogy ennyi ideig fennállt a vállalkozás. Feld Irén a Thália Társaság nyomán indult, s talán akaratlanul, de tovább jutott, mint nagyhírű elődje. Nevét és vállalkozását, a Kamara játékot mégsem övezi az a megbecsülés, mint elődjéét. Igaz, a Thália iskolát teremtett, tagjai közül Hevesi Sándor és Lukács György nemzetközi elismerést is kivív magának, színészei közül néhánynak a magyar színháztörténet legfényesebb lapjain csillog neve, de mégis ... A Kamarajáték sem rendelkezett gyengébb műsorral, innét indul Bárdos (igaz, hogy őróla is méltatlanul hallgatnak), kiváló fiatal színészei voltak, még ha közülük nem emelkedett senki olyan magasra, mint Törzs 3enő. Ennek a méltatlan hallgatásnak egyik oka bizonyára az, hogy a társulat igazgatója, Feld Irén, sohasem tudott igazán elszakadni apja színházától. A Kamarajáték 1911/12-es évadja előtt, de közben is többször fellépett Feld Zsigmondnál, például A falu rossza és A betyár kendője c.népszínművekben. Igaza van Kárpáti Aurélnak, amikor azt írja: "Különös épület a színház. Egyik végén a pénztár, a másikon a színpad ... Üzlettel kezdődik és művészettel végződik, ami nem is a legrosszabb eset."^ Valóban különös. S hiába a jószándék, a lelkesedés, a nívós irodalmi program, ha a nézők nem jönnek, be kell zárni, el kell hallgatni, s bele sem lehet fogni ilyen vállalkozásba. Jegyzetek "'"Almási Miklós: A drámafejlődés útjai, Bp. 1969. 273. 2 Bécsy Tamás: A dráma lételméletéről , Bp. 1984. 251.
