Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - NYERGES LÁSZLÓ: Carlo Goldoni színháza Magyarországon (1759-1841)

közepén éveket töltött Rómában, és költői tevékenysége mellett folyamatosan figyelemmel volt az egykorú olasz drámairodalom eredményeire, a színpadi szerzők munkásságára. Omniárium c. naplószerű, vegyes jegyzeteket, idézeteket tartalmazó gyűjteményében említést tesz a Carlo Goldoni és Pietro Chiari között dúló szerzői háborúról, és Goldoni-komédiák szövegéből vett részleteket idéz. A jegyzetek elemzése alapján Szauder József megállapította, hogy Faludinak legalább az alábbi Goldoni-komédiákat kellett ismernie: A régiségbúvár családja

, Tonino, a ficsúr, Kát úr szolgája

, A tékozló.

1 Bár Faludit elsősorban a másfél évszázaddal korábban virágzott udvari kultúra vonzotta, a drámai műfaj iránti érdeklődése, a Goldoni-komédiák olvasmányélménye mégis arra mutat, hogy a felvilágosodás szelleme őt is megérintette. Ebben a korai időszakban találkozunk olyan útibeszámolókkal is, amelyek a külországokban szerzett színházi élmények között Goldoni nevére hívják fel a figyelmet. Teleki József párizsi tartózkodásáról szólva számol be, hogy az olasz komédiában "...Játszották a Caquet

et, Goldoni uram komédiájából fordított 2 francia komédiát. Rendes darab." A fenti példákkal jelezni szándékoztuk, milyen sokféle szálon érkezhettek hazánkba szellemi, művészeti ösztönzések Olaszországból, különböző társadalmi állású és felfogású személyiségek itáliai utazásai és más külországi időzése eredményeként. Ismert tény azonban, hogy az olasz opera és vele együtt Goldoni színháza az olasz és német társulatok vendégszereplése révén jelent meg Magyarországon; Eszterházán és Pozsonyban a velencei szerző főleg operalibrettó-íróként vált ismertté. A főúri kastélyok színházait megelőzően az olasz opera, pontosabban annak hihetetlen népszerű változata, az opera bufía már a század közepén megjelent a városi életben Magyarországon. 1759-ben Angelo Mingotti társulata, amely jellegzetes olasz vándoregyüttes volt, és Laibachtól Bécsig, Pozsonytól Prágáig Közép-Európa számos színházában fellépett, hosszabb időn keresztül sikeresen vendégszerepelt Pozsonyban, és mutatta be többek között azt a három művet, melynek szövegkönyvét