Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

ÉVFORDULÓ - TURNAI TÍMEA: Nádasdy Kálmán színészpedagógiai munkásságáról

léseinek megalkotóját, interpretálóját. a) Élethelyzetek, alapszituációk megszerkesztése írásban, majd pedig a színpadon egymással. Feltétlenül szükséges a rendezőknek is a színészi alapismeretek elsajátítása, ezért csak a harmadév során instruálhatják a színésznövendékeket. Meg kell tanulniuk, hogy a legegyszerűbben, képszerűén fogalmazzák meg elképzeléseiket. b) Élmények novellaszerű megírása, ezekből egy- vagy kétmondatos etűdök kiválasztása és színpadra állítása. Cél: a növendék a színpadi cselekvést ne csak a szó segítségével fejezze ki. c) Rövidebb irodalmi művek, balladák színpadra vitele. "Egyik legutóbbi óránkon Vörösmarty Mihály A nándori toronyőr című versét elemeztük. Megvizsgáltuk, hogyan ötvözte a költő a magyar hangsúlyos verselést az időmértékessel. Majd azt néz^ tük meg, hogyan alkalmazkodott a verset férfikarra feldolgozó Kodály dallamkezelésében a deklamációhoz. Megfigyeljük, hogy több zeneszerző vagy költő hogyan dolgozza fel ugyanazt a témát. Jó példa erre a páva-motívum. Összevetjük Ady, Kodály és Bartók páva-feldolgozásait, szándékok és eszközök szempontjából. A többsíkú elemzésekkel tágul a hallgatók látóköre, fejlődik a variációs és játékkészségük."

5 d) Festmények, képek dramatizálása és színpadra vitele. Ezeknek a gyakorlatoknak fő iránya: a dráma fellelése az adott képben, az általa keltett élményben. Az etűdökben a színészi munkát ,maguk a rendezőhallgatók végezték, vagy később, az alapismeretek elsajátítása után, színésznövendékek. e) Mindezen ismeretek alapján lehetett rendezőpéldányt szerkeszteni, díszletet és szereposztást készíteni, különösen a zenei daraboknál. Ott Nádasdy szerint a partitúrát kell elsődlegesen rendezőpéldányként kezelni. Jegyzetek "'"Nádasdy Kálmán 1969. június 28-i évzáró beszédéből.