Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

ÉVFORDULÓ - TURNAI TÍMEA: Nádasdy Kálmán színészpedagógiai munkásságáról

TURNAI TÍMEA Nádasdy Kálmán színészpedagógiai munkásságáról "A művészet a legmagasabb fokon mindig pedagógizál." Nádasdy Kálmán, akit mottónkban idéztünk, 1948-tól 1980-ig tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1950-től színházi rendezést oktatott tíz évig. Ezen tapasztalatai alapján kezdett el foglalkozni színészképzéssel, az irodalom és zene kapcsolatának tanításával egyetemi tanárként, haláláig. Munkásságának jelentős részét szentelte annak a kérdésnek, hogy a színművész alkotó vagy reprodukáló jelenségként van-e jelen egy előadásban. Ennek ismeretében más-más hangsúlyt kaphatnak a felhasználható elemek, pedagógiai módszerek. A színész alakításában találkozhatnak egy előadást meghatározó elemek, benne kap értelmet díszlet, jelmez stb. Ezért fontos a Nádasdy által tanított lehetséges eszköztár leírása, ami nélkül nem ragadható meg egyetlen előadás sem. De a közönség felől nézve is a színész a meghatározó elem, a magyar színháztörténetben - egészen az 1970-es évekig - főként színészegyéniségek határozták meg a nézők érdeklődését. A színész alkotóművész, bár az általa létrehozott alkotás csak időleges, (s ez esztétikai megismerésének problémája, megörökíthetetlen eleme), akinek rekonstruálni kell helyzeteket, érzéseket, miközben hozzáadja saját szuggesztivitását ; azt a tudását, hogy más emberekre, tömegekre - a színházi nézőkre tud hatni: "Itt minden reggel a szó szoros értelmében, meg kell születni. Halálos veszedelmek közt, jajgatva és ordítva, mert a színészet nem más, mint maga a születés, az újjászületés. És a születés dráma, akárminek nevezzük is."

1 A továbbiakban arra teszünk kísérletet, hogy e sajátos alkotóművészet technikailag elsajátítható, tanulható, egyben tanítható elemeit kiszűrjük, Nádasdy Kálmán rekonstruált koncepciója alapján.